Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Dr. Benda Mária: Együttműködés és az orvosi információ és könyvtárügy

EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS AZ ORVOSI INFORMÁCIÓ ÉS KÖNYVTÁRÜGY dr. Benda Mária osztályvezető, Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ Ha igaz az, hogy minden nemzet keményen dolgozott és küzdött akkor, amikor a társadalmi fejlődésben minőségi átalakítás végrehajtására vállalkozott, még keményebben kell dolgoznia akkor, amikor az átalakítást még nem fejezte be, eszköztára viszont menet közben szegényedik. A hazai orvostudományi könyvtárügynek és információnak ez a fő problémája. Eddig némileg vígasztalt az a tudat, hogy ugyanez a többi szakma információügyének is problémája. Most viszont, hogy az előttem szólókat hallottam, kezdenek bennem kételyek felmerülni és arra kell gondolnom, hogy csak az orvostudományi információügy nem tud fejlődni az utóbbi időben. Nem akarok drámai fordulatokat használni, de az utóbbi egy-két évben gyakran használtunk ilyen kifejezéseket: „kátyúba kerültünk", „egy helyben menetelünk". Mondjuk persze azt is, hogy „ki kell keverednünk a kátyúból" és „előre menetelésnek" kell az egy helyben topogást felváltania. Mi a megoldás? Nincs új csodaszerem, de a gyakorlattá nem vált régebbi elmélet még mindig új lehetne, ha meg tudnánk valósítani, és ez a reális, jól megszervezett és ütőképes együttműködés könyvtáraink és könyvtári rendszereink között. A „reális" szót azért hangsúlyozom most is és máskor is, mert hiába hallottunk, hallunk évek óta — akár az OSZIR keretében, akár más keretekben —csodálatos információs rendszerek terveiről, a megvalósítássnak eddig még a körvonalai se nagyon mutatkoztak. Egyetértek Zsidai Józseffel abban, hogy az együttműködést nem a közigazgatási struktúra, hanem tudományágak szerint kell megszervezni. Vajda Erikkel is abban, hogy a tudományági információ kiépítése mellett nem mellőzhetők a hálózatok sem, különösen nem olyan területeken, ahol a tudományág és a könyvtári-információs szervezet hatóköre többé-kevésbé fedi egymást. Az orvostudományokban ui. éppen ez az egybeesés mutatkozik. Orvostudományi könyvtárügy és információ az egészségügyi tárcán kívül nem létezik (kivétel 1—2 MÁV-kórház, egyetlen akadémiai kutatóintézet, 1—2 katonai kórház könyvtára, de együttes számuk sem éri el a 10-et, míg az egészségügyi tárcához tartozó könyvtárak száma 350). Az együttműködésnek hálózaton belül és azon kívül egyaránt hiányosságai vannak. A hálózatban néhány évi beszerzési koordináló munka után megakadtunk, a gyűjtőköri együttműködés nem sikerült, még „mikroköröket" sem tudtunk igazán létrehozni, a közösen végzett, munkamegosztáson alapuló feltárással és közös szolgáltatásokkal pedig még gyengébben állunk. Mintegy 3500 féle könyvet szerzünk be évente mintegy 4000 példányban és 1900 féle külföldi orvosi folyóiratot 10.000 példányban. Az együttesen 5-szörös átfedés nem nagy, de a többespéldányok területi terítése kívánnivalókat hagy maga után, még akkor is, ha a duplumok felét munkaeszközként kell tekintenünk, vagyis a beszerzés megszüntetését nem szabad szorgalmaznunk. 56