Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Dr. Zsidai József: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései, a műszaki és természettudományos könyvtárak ezirányú feladatai

d) Nincs megfelelő információs politikánk, azaz nincsen hosszútávú információs koncepciónk, érvényes és reális tervünk. Ez az elmaradás azért is van, mert az irányítás sincs jól megoldva. A Kulturális Minisztérium a könyvtárügy szakmai, ágazati felügyelője, de az információ szolgálatnak más nagy területei is vannak, mint pl. a kutatás-nyilvántartás, szabadalomügy, fordításügy stb. Véleményem szerint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak és az Akadémiának is van felelőssége, minthogy a kutatásnak is letéteményesei. e) Vannak rajtunk kívül álló olyan okok is, amelyek haladásunkat hátráltatják, pl. — még mindig nincs meghatározó ereje a társadalmi, a felhasználói kényszernek az információs kultúra fejlődésére; — a fenntartók sokhelyütt még nem fordítanak elegendő figyelmet az információsügy egészére; — a számítástechnikai felkészültség nem éri el a kívánt szintet, ideértve a távközlés műszaki állapotát is. Az elmondott okok és egyéb tényezők miatt a fejlődésben megrekedünk. Ezen azt is értem, hogy pl. a KC megmaradt a mai napig hagyományos formájában, holott már számítógépes adattárként működhetne; a fordításnyilvántartást hasonlóan korszerűsíteni kellett volna már; a hálózati elv is újjáformálásra szorul, mert pl. az egyetemeken a sok tanszéki könyvtár elaprózza az állományt, stb. Ezek csak példák, s talán nem is a leglényegesebbek. Valójában sokkal többről és másról van szó. * Ha megkérdeznének, hogy a közeljövő fejlődési irányának fő vonalát hogyan tudnám röviden kifejezni, akkor két szóval válaszolnék; komputerizáció és kooperáció, vagyis totális számítógépesítés és ennek véghezvitele együttműködés útján. Köztudott, hogy a korszerű információszolgálatot csak számítástechnikai úton lehet ellátni. Milliós, esetleg tízmilliós nagyságrendű információ-tömeget kell esetleg egy kutatási témához átfésülni azért, hogy az 50—60 db újdonságot adó írásnak, szabadalomnak a nyomára bukkanjunk. Ezt a műveletet manuálisan elvégezni egyre lehetetlenebb. Úgy gondolom, más feladat az információszolgáltatás, vagyis a tájékoztatás gépesítése, és más a könyvtári állomány feltárása és hozzáférhetővé tétele. Jogos az igény, hogy a tájékoztatást világszínvonalon végezzük a világ legjobb adattáraiból; az állománynyilvántartást pedig az országhatárokon belül levő könyvtári állomány gépi feltárásával és az olvasói igények gyors kielégítésével kell elvégeznünk. A két rendszer elkülönítése egy igen lényeges szempontot is mutat: a tájékoztatórendszer inputját nem mi állítjuk elő, hanem a külföldi adattárakat vagy megvesszük és azok olvasását megoldjuk; vagy távközlő eszközökkel online módban rátapadunk azokra. Az a határozott véleményem, hogy a műszaki és természettudományok vonatkozásában információs adattárak itthoni előállítására csak igen indokolt esetben szabad vállalkoznunk. A másik rendszer, amely a szakirodalmi állományra van rendelve, az viszont csakis hazai inputtal építhető föl, de a technológia itt is átvehető. 27