Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)
A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Dr. Zsidai József: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései, a műszaki és természettudományos könyvtárak ezirányú feladatai
A számítástechnika könyvtári alkalmazása forradalmi tett. Ennél fogva a végrehajtás is forradalmi léptékű erőfeszítéseket kíván. Hatalmas energiát kell a cél érdekében kifejtenünk. Ám békés korszakban és ennyire békés ügy érdekében csak megfontoltan, okosan, céltudatosan szabad dolgozni. Ha eltökélt szándékunk, hogy a magyar könyvtári, illetve az információs rendszert korszerűsítjük, akkor a korszerű technika mellett magas színvonalú szakmai felkészültségre kell szert tennünk. Technikai és szellemi feltételek tekintetében eszközkészletünk igen hiányos és eltérő a hatalmas program végrehajtásához mérve. De legyünk földönjáró realisták: az eszközöket a szögről leakasztani nem lehet. Meggyőződésem, hogy korszerűsítő törekvéseink eszközkészlete nagyobbrészt tartalékként ott szunnyad intézményeink korszerűtlenségében. Ezzel azt szeretném mondani, hogy az együttműködés a legfőbb forrás szakmai feladataink megoldásában. Szabad legyen ezúttal igen határozottan leszögeznem: ha ésszerű szóértés, jól értelmezett közös akarat és egymáshoz igazodó munkamegosztás nem jön létre a könyvtárak között, akkor nem lesz az országnak korszerű információs struktúrája és nagyteljesítményű szolgáltató rendszere. További haladásunk kulcskérdése a munkamegosztás és a szakosodás, amely az információ-szolgálatban a mélység felé készteti a vertikális mozgás pályáját és egyidejűleg példásan takarékos. Nem tudunk milliókat, tíz milliókat, sőt talán milliárdokat előásni és felkínálni az információ-szolgálat korszerűsítéséhez. A költségek zömét saját erőforrásainkból kell előteremteni. Meg vagyok győződve, hogy jó ügyhöz okos tervezéshez, gazdaságos programokhoz a kormányzat részéről is, az ipar részéről is lehet segítséget kapni. Előbb azonban az ügyet sínre kell tenni, a megvalósulás folyamatát látóközeibe kell helyezni. Példaként megemlítek két gyakorlati megfigyelést, külföldi tapasztalatot. Nemrégiben Dortmundban néztünk meg egy könyvtári állomány nyilvántartására és kezelésére létesített számítógépes rendszert. Az egyetem központi számítógépén volt a nagyváros 14 legnagyobb könyvtára állományának valamennyi bibliográfiai adata. A következő intézmények társultak: az egyetemi, a műszaki főiskolai, a pedagógiai főiskolai, a városi közművelődési könyvtár és a 10 legnagyobb kutatóintézet könyvtára. Dr. Weherfritz igazgató elmondta, hogy igen keményen dolgoztak, amíg 50.000 kötet adatait különböző intézményekből bevitték a rendszerbe. Ettől kezdve azonban a duplumok egyre emelkedtek és annak arányába a ráfordított munka egyre csökkent. Ma a dortmundi egyetemi könyvtár új szerzeményeinek alig 10 %-át dolgozza fel, mert mások megelőzik és elég a gépbe a leltári számot, illetve a raktári számot bevinni. Az élőmunka ráfordítás itt kb. 12-szer, 15-ször kisebb, mint nálunk. Megjegyzem, hogy a komplett rendszert adaptálta Belgium és Kanada. Két évvel ezelőtt Hannoverben tanulmányoztam egy regionális központi folyóiratkatalógust. Sok könyvtár több mint 50.000 címet tartalmazó folyóiratállományát dolgozták föl számítógéppel közösen és igen gyorsan, szintén az ismétlődő munkaelemek segítségével. Ennek a vállalkozásnak külön érdekessége volt, hogy különböző fejlettségi szinten levő könyvtárak vittek véghez közös programot. így az adatbázis hozzáférhetőségének módja is eltérő: van online kapcsolat számítógéppel; létrehoztak mikrofilmlapon levő igen könnyen kezelhető adattárakat; és nyomta28
