Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Vajda Erik: Az Országos Kutatásnyilvántartás

dályok nélkül és korántsem problémamentesen — magukhoz a kutatási jelentésekhez való hozzáférést is, jelenleg belföldön és a szocialista országokban, később pedig esetleg más országokban is. Csak röviden szeretnék foglalkozni azzal, hogy kik, és mit, milyen adatokat jelentenek az OKNY keretében. A rendelkezések értelmében a bejelentést a kutatást vagy a fejlesztést végző kutatófejlesztő helynek kell megtennie, függetlenül attól, hogy a kutatást saját kezdeményezésre végzi-e, vagy pedig megrendelték tőle. Ez logikus, ugyanis felesleges párhuzamosságok és „fehér foltok" nélkül csak egy helyen lehet „megfogni" ezeket az adatokat, és a legbiztosabb hely ebből a szempontból — legalábbis úgy tűnik, hogy a legbiztosabb - az a kutató-fejlesztő hely, ahol magát a kutatást végzik. A jelenlegi rendszer kétlépcsős: a kutatóhely ugyanazt az adatot két helyre jelenti, éspedig egyszer az OMKDK-ban működő KKNY-hez, egyszer pedig az illető kutatóhely felügyeletét ellátó főhatóság keretében létrehozott „minisztériumi" kutatásnyilvántartáshoz, „tárcanyilvántartás"-hoz. A rendszer fejlesztéséről még beszélni fogok, de azt hadd mondjam el már most, hogy a rendszerről szerzett sok tapasztalatunk közül az egyik legbiztosabb tapasztalat az, hogy ez a párhuzamosság tökéletesen felesleges, feleslegesen köt le időt, feleslegesen köt le pénzt. Ugyanannak az adatnak két helyre való jelentése és két helyen való feldolgozása olyan luxus, amelyet a jövőben nem engedhetünk meg magunknak, ehelyett inkább jobb adatokkal kellene dolgoznunk s azt minden felhasználási cél számára rendelkezésre bocsátanunk. Ami azt a kérdést illeti, hogy mit, milyen adatokat jelentenek: a nyilvántartás tematikus jellegéből következik, hogy a jelentendő adatok túlnyomó többsége magára a kutatómunka témájára vonatkozik. Ilyen adat természetesen a kutatásnak a témája (a téma „címe"), továbbá a megkezdett vagy befejezett kutatómunkáról készült rövid tartalmi ismertető (referátum); a különböző osztályozási adatok, mégpedig egy sekély, ún. tudományági osztályozás adatai, ETO szerinti osztályozási jelzetek, szabad tárgyszavak (a jövőben — reméljük és tervezzük is — valamilyen erősebben formalizált, szabványosított információkereső nyelvből kiválasztott deszkriptorok). Az említett adatok természetesen döntő jelentőségűek egy tematikus információs rendszer működésének színvonala tekintetében. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a K+F munka témájának megjelölése (címe) és tartalmi ismertetése (referátuma), hiszen amennyiben ezek helyesen tükrözik a K+F munka témáját, akkor a különböző osztályozási jelzetek és tárgyszavak a kutatásnyilvántartásban helyesbíthetők, vagy — ha a kutatóhely nem adta meg őket (és erre nem is minden esetben kötelezett — pótolhatók. Emellett még számos adatot jelentenek és — hadd mondjak itt megint egy előrevetített fejlesztési intézkedést — túl sokat is, túl sok olyasmit, ami a statisztika számára lenne lényeges, a tematikus nyilvántartás szempontjából sokkal kevésbé. Ez természetesen nem minden — a tematikus adatokon kívüli - bejelentett adatra vonatkozik. Az például, hogy a kutatóhely adatait jelentik nyilván szükséges, sőt - amíg a nyilvántartás számítógépes gépesítésére nem kerül sor — az is szükséges, hogy ezeket az adatokat esetenként jelentsék. Hasonlóképpen szükséges az, hogy jelentsék a K+F munka bizonyos kapcsolódásait a kutatási tervekkel, országos kutatási főirányokkal, célprogramokkal; és hogy 40