Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak

AZ OKTATÁS ÉS A KÖNYVTARAK Dr. HÉBERGER Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója Korunkban a korszerű könyvtár tevékenysége nagy mértékben megváltozik, új feladatokkal bővül, szerteágazóvá válik. E feladatok közül szeretném elemezni azokat, amelyek az oktatással kapcsolatosak. Ehhez azonban szükségképpen át kell tekintenünk az oktatás célkitűzéseit. E vizsgálatokhoz nagy segítséget nyújt pártunk Központi Bizottságának az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai című határozata. A Központi Bizottság ezen ülésének előadói beszédében Aczél György elvtárs a következőket állapította meg:

1 „Oktatási intézményeink az általános iskolától az egyetemig túlterhelik a tanulókat és a pedagógusokat. Nem teljesítettük az 1961-es oktatási reformnak azokat a céljait, amelyek meg akarták szüntetni a tanulók túlterhelését és csökkenteni akarták a tananyagot. Ezzel mindenki egyetért. Általánosságban. Arról viszont, hogy mit tehetünk, mit és hogyan kell tennünk, ma is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt állítják, hogy a tudományos-technikai forradalom idején, az ismeretek hatványozottan növekvő világában, a »gyorsuló idő« korszakában, amikor ifjúságunkat az ezredfordulóra kell felkészíteni, a túlterhelést nem lehet elkerülni. Az igazság az, hogy iskoláink rendkívül sok, kézikönyvekben található, lexikális ismerettel terhelik a gyerekeket. Ugyanakkor nem tanítják meg őket a szakkönyvek, a kézikönyvek, a lexikonok használatára. Tegyük hozzá: kellő számban ezekkel a könyvkiadás sem elégíti ki a szükségleteket. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ez a helyzet megváltozzék, és az oktatási intézményeknek kellő mértékben álljanak rendelkezésükre a nélkülözhetetlen segédanyagok." A könyvtári tevékenység oktatási vetületeinek szempontjából a legfontosabb irányelv a Központi Bizottság határozatában a következők szerint fogalmazódott meg:

2 ,,Az oktatás-nevelés tartalmának továbbfejlesztése során abból kell kiindulni, hogy az oktatási intézmények nem taníthatnak meg mindent, ami az életben szükséges. Nem adhatnak befejezett műveltséget sem az általános, sem a szakképzés keretében. Az iskolának nem úgy kell válaszolnia a tudomány gyors fejlődésére, hogy a változó ismeretek mind nagyobb tömegét tanítja, állandóan bővítve tananyagát. A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában iskoláink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelményeknek, ha az alapvető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a továbbtanulás igényét és képessé teszik őket a folyamatos önművelődésre." Ez a megállapítás egyértelmű és világos. Korunk oktatásának tehát nyíltnak kell lennie, abban az értelemben, hogy a tananyagok tartalma a kor tudományos eredményeinek megfelelően korszerűsödjön, tehát az új ismeretek kerüljenek a tananyagba, de ezzel egyenértékű módon az elavult vagy kevésbé fontos ismeretek 35