Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak

viszont maradjanak ki. A legfontosabb azonban mégis az, hogy ez a nyílt oktatás a tanulók és hallgatók olyan szemléletét alakítsa ki, amelyben természetes az új ismeretek keresése, befogadása, lényegében tehát a tanulmányok befejezése után az ismeretek rengetegében az önálló eligazodás és fejlődés. Ha csupán ennyit jegyzünk is meg az oktatás és nevelés célkitűzéseiből, már kellő iránymutatást kaptunk a könyvtári tevékenységnek az oktatással összefüggő kapcsolatairól, sőt a konkrét feladatokról is. Tekintsük át a következőkben a feladatokat. Nyilvánvaló, hogy az oktatás különböző szintjein nem pontosan azonos célkitűzéseket kell megvalósítanunk, mégis azt mondhatjuk, hogy néhány feladat általánosan is megfogalmazható. így mindenképpen jelentős a könyvtárak feladata a pedagógusok olyan pedagógiai irodalommal való ellátásában, amelyekből felkészülhetnek a korszerű oktatás és nevelés konkrét tevékenységére. Ehhez elsősorban központilag irányított és készített összefoglaló szakirodalom kiadása szükséges, ami az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, valamint a Könyvtártudományi és Módszertani Központ elsőrendű feladatai közé tartozik. Csak példaként említem, hogy a pedagógiai irodalom behatóan foglalkozik a tanulók otthoni környezetének az oktatással való összefüggéseivel, még konkrétabban a tanulók olvasás-megértési (verbális) eredményeivel különböző tantárgyakban.

3 A könyvtárak és a könyvtárosok ezen ismeretek birtokában hatékonyan járulhatnak hozzá a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásához és kulturális neveléséhez. Hasonlóan gondoskodni kell arról, hogy az Országos Pedagógiai Intézetben, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központban, valamint egyéb kutatóhelyeken az oktatási módszertan vizsgálatai terén létrejött kutatási eredmények eljussanak a pedagógusok széles rétegeihez, hogy megismerhessék a programozott oktatás eredményeit, az audio-vizuális oktatási technika tapasztalatait, a közösségi nevelés konkrét eredményeit stb. Hadd említsem meg a könyvkiadóknak ezzel kapcsolatos feladatait, mert nem lehetünk elégedettek a hazai pedagógiai szakirodalommal, különösen nem a pedagógiai munka részterületeinek jó összefoglalóival, örömmel fogadhattuk az új pedagógiai lexikon kiadását, hogy végre a pedagógiai fogalmak egységes használatát elérjük. Ide kívánkozik a kérdés: Minden iskolai könyvtárban megtalálható a Pedagógiai Lexikon eddig megjelent két kötete? Minden pedagógus tud e fontos segédeszköz megjelenéséről? Ugyancsak e gondolatkörbe tartozik a pedagógusok továbbképzéséhez szükséges szakirodalom biztosítása is. Gondolunk itt belföldi és külföldi folyóiratokra, referáló lapokra, különös súllyal kongresszusi kiadványokra. Szükségképpen fontos a tanulók pályaválasztásához a lehetséges legbővebben értelmezett tájékoztató irodalom is. Gyors áttekintésben ezek voltak a könyvtári tevékenységnek a pedagógiai munkát segítő feladatai. Sokkal bonyolultabb és átfogóbb a könyvtáraknak közvetlenül az oktatásba való tényleges bekapcsolódása. Kíséreljük meg áttekinteni e feladatokat is. Az előbbiekben közölt új felfogásban a könyvtár már nem perifériás része az oktatásnak, hanem azzal a legszorosabban együttműködve, annak része. Sajnos azonban ez csak elérendő célkitűzés még. Ennek illusztrálására elmondom a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának ide illő tapasztalatait.

4 Vizsgálati jelentésükben feltették a kérdést: „Formálódik-e a pedagógusokban, az iskolában olyan didaktikai koncepció, amely tudatosan és módszeresen állítja a könyvet, a folyóiratot és egyéb ismerethordozót az iskolai ismeretszerzés, a nevelés folyamatába?" Rögtön válaszolnak is a kérdésre: 36