Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Köpeczi Béla: A tudomány és a könyvtárak

lönböző szakbibliográfiák és katalógusok kiadásának. Nagy szerepet szánunk a könyvtáraknak a forráskiadványok megjelentetésében, mégpedig a legkülönbözőbb tudományterületeken. Végül, de nem utolsó sorban örömmel üdvözöljük, ha a könyvtárak munkatársai egyenként és még inkább kollektívában részt vennének azoknak a nagy szintéziseknek az elkészítésében, amelyek ennek a tervnek a keretében kerülnének kiadásra, az új magyar irodalomtörténettői egészen az új magyarság nép* rajzáig. A történelmi és kulturális hagyományaink komplex kutatása című akadémiai kutatási főirány mozgósító és szervező szerepet vállalhat tehát a könyvtárosok tudományos munkájának orientálásában és eredményeik felhasználásában, publikálásában. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy csak ez az egy lehetőség adódik a kutatómunkába való bekapcsolódásra. Nyilvánvaló, hogy az országos távlati kutatási tervben a szakmájuknak megfelelően egyesek vagy kollektívák ugyancsak közreműködhetnek. Emlékeztetek arra, hogy országos szinten hét kutatási főirányt emeltünk ki: A szilárd testek kutatását, a bioregulációt, a biológiailag aktív vegyületekét, a gazdaságpolitika tudományos megalapozását, a szocialista vállalatot, a közigazgatás tudományos megalapozását és a pedagógiai kutatásokat. Emellett a különböző célprogramok is tartalmaznak tudományos kutatási részt és vannak ún. tárca szinten kiemelt főirányok a legkülönbözőbb tudományágakban,-a természet- és társadalomtudományokban. Engedjék meg, hogy az elmondottakkal kapcsolatban egy vitakérdésre térjek ki. Sok polémia folyt arról, hogy mi a könyvtárosok feladata általában: közművelődési vagy tudományos tevékenység. Azt hiszem, hogy a kettő szembeállítása semmiképpen sem szerencsés. Vannak természetesen könyvtártípusok, amelyekben a közművelődési tevékenység áll az első helyen, és ezt kell megbecsülni. A tudományos szakkönyvtárak esetében sem arról van szó, hogy elegendő ha ellátják a tudományok terjesztésével, a tudományos ismeretterjesztéssel kapcsolatos tevékenységet. Az imént Boros Sándor miniszterhelyettes elvtárs adatot idézett arról, hogy a könyvkölcsönzésből - ha jól értettem - 30%. • Ií- nagyobb városokban 50% a tudományos szakmai ismeretterjesztő könyv. Ezt az adatot rendkívül jellemzőnek tartom. És azért szeretném külön kiemelni, mert volt idő, amikor közművelődési könyvtáraink tevékenységében első helyen a szépirodalom állt. Nem akarom azt mondani, hogy nincsen szükség a szépirodalom további terjesztésére, de azt hiszem, hogy ezek az adatok jelzik azt a változást, ami végbement a közvéleményben is, de végbement általában az egész világon, tehát nemcsak a magyar közvéleményben abból a szempontból, hogy milyen helyet foglal el ma a tudomány a közgondolkodásban, örömmel kell üdvözölni, hogy a magyar közvélemény is azt az általános világtendenciát követi, amelyik ti. nagyobb jelentőséget tulajdonít a tudományos ismeretek megismerésének és felhasználásának. E tekintetben egy megjegyzést magáról a tudományról, a tudomány funkcióiról. Leszűkítő volna az a felfogás, amely szerint a tudomány és a tudománnyal való foglalkozás nem jelent egyebet, mint kizárólag bizonyos általános műveltségi, vagy szakismeretek terjesztését. Erről nincs szó. Maga a tudomány is hozzá29