Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Köpeczi Béla: A tudomány és a könyvtárak

Az igényt egyszerre veti fel a sokat emlegetett információáradás és a szelektálás szükségessége — és nemcsak a kutatásban, hanem a kutatási eredmények felhasználóinál is, sőt a tájékoztatásban is. Reméljük rövidesen sor kerül arra, hogy megfelelő eszmecsere után kidolgozzanak egy olyan rendszert, amely mindezeknek az igényeknek megfelel. Miután én itt a könyvtárak és a tudomány kapcsolatáról beszélek, engedjék meg, hogy az információval és dokumentációval kapcsolatban említsek egy szemléleti kérdést, ami lehet, hogy nem általánosítható. Könyvtárosaink egy része úgy érzi, hogy dokumentációs, információs tevékenység nem igazi tudományos vagy nem igazi könyvtárosi feladat. A kutatók, bár szorongatóan tudják, hogy milyen nagy szükség van e munka megjavítására, maguk is elzárkóznak az ilyenfajta tevékenységtől, mert ezt valamiféle másodrangúnak tartják. Meggyőződésem, hogy különösen a szelektáló információs és dokumentációs tevékenységet csak úgy lehet elvégezni, ha ennek a munkának a rangját megadjuk és ha a könyvtárosok és a kutatók együttműködnek. Ennek az együttműködésnek a formáit sem találtuk még meg, bár különböző kísérletek történtek arra, hogy a kutatóintézeti munkatársak és könyvtárosok együtt dolgozzanak. Szeretném megerősíteni, hogy ez a munka, amelyet katalógusok, bibliográfiák készítésétől kezdve, a különböző információs gyűjtemények kiadásáig végzünk, sokszor értékesebb tevékenység — de mindenesetre szükségesebb — mint sok olyan más működés, amelyet a közvélemény tudományosnak tart. A kutatást segítő, előkészítő funkció jobb ellátása a tudományos kutatás hatékonyságának egyik legjelentősebb tényezője, talán jelentősebb, mint ahogyan azt sokan gondolják. Enynyit tehát az információs rendszerrel kapcsolatban általában. Negyedik következtetés: ide szeretném kapcsolni a tudománypolitika bizonyos problémáit is. 1972-ben elhatároztuk, hogy országos távlati kutatási tervet dolgozunk ki, amelynek keretében ún. célprogramokat - tehát a műszaki megvalósításhoz szorosan hozzákapcsolódó kutatásokat és főirányokat, tehát főleg alapkutatásokat, bizonyos prioritásokat — állapítunk meg. Ennek a munkának egyik fontos tartozéka, hogy a megfelelő hozzá kapcsolódó információs és nyilvántartási rendszerrel rendelkezzünk. Sajnos, azt kell mondani, hogy mindenki a maga módján kezdett ennek a tevékenységnek a megszervezéséhez, s a koordinálatlanság párhuzamosságokhoz, erőfecsérléshez, s főleg informálatlansághoz vezetett. Itt természetesen nem csekélyek a kutatást irányító szervek feladatai, de, azt hiszem, hogy könyvtáraink is részt tudnak venni nagyobb mértékben ebben a munkában, amelynek feladata a társadalmi szükségletekből folyó kutatások előtérbe állítása, a kutatási erők jobb koncentrálása és a kutatás hatékonyságának javítása. Könyvtárainkban — és nemcsak a nagy tudományos könyvtárakban — sok olyan szakember dolgozik, aki a könyvtári szakismereten túlmenően képes arra, hogy egy-egy tudományágban és annak adott témakörében önálló kutatást is végezzen. E tekintetben sok fontos vállalkozást tarthatunk számon, mégis azt kell mondanunk, hogy elég esetleges és összehangolatlan itt a munka. Ez is arra indított bennünket, hogy legalább egy területen, történelmi és kulturális hagyományaink, emlékeink feltárásában próbáljunk koncentráltabb tevékenységet elindítani. Olyan tevékenységet, amelyben a könyvtáraknak jeles szerepük lehet. Elkészült az új akadémiai főirány tervjavaslata, amely többek között előirányozza a magyar történelem és kultúra tárgyi, írásos és szóbeli emlékeinek tervszerű felkutatását, gyűjtését és feldolgozását. Ezen belül nagy jelentősége lesz a „hungaricumok" gyűjtésének és feldolgozásának, a Régi Magyar Nyomtatványok folytatásának, kü28