Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Köpeczi Béla: A tudomány és a könyvtárak

összehasonlítani abból a szempontból, hogy lássuk, milyen problémát jelent a beszerzési politikában az a szétszórtság, ami kezd kialakulni Magyarországon. A szűkös beszerzési keretek ugyanis egyre inkább arra kell hogy szorítsanak, hogy bizonyos párhuzamos megrendeléseket - itt most már elsősorban külföldi, nyugati könyvekről és folyóiratokról beszélek - kiküszöböljünk. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a profilokat újból felülvizsgáljux — főleg a nagy könyvtárak és a szakkönyvtárak, illetve a már említett kis kutatóhelyi könyvtárak viszonylatában -, és ha a megfelelő koordinálást is elvégezzük. Ami a nyilvántartást illeti: a szakmai könyvtárak szélesebb körének bekapcsolása az országos nyilvántartásba — megint különösen a külföldi könyveknél és folyóiratok tekintetében — úgy hiszem nagyon is indokolt lenne. Végül, ami a hozzáférhetőséget illeti, ezt részben természetesen a nyilvántartás megjavításától, részben bizonyos technikai feltételek megteremtésétől várhatjuk. Ez az első probléma, amit szerettem volna szóvá tenni. Hadd szóljak a könyvtárak hagyományos funkciói kapcsán egy szívemhez nagyon közel álló kérdésről, a kutatói utánpótlás kérdéséről s ezzel összefüggésben a könyvtári munkáról. Sokszor emlegetjük -- s bizonyos jogos nosztalgiával — az Eötvös Kollégiumot, amelynek legnagyobb előnye a jó és könnyen hozzáférhető könyvtár volt. Ma azt kell tapasztalnunk, hogy az egyetemek nem támaszkodnak eléggé a könyvtárra, a könyvtári munka nem eléggé szerves része az oktató tevékenységnek és ezzel együtt nem elég szerves része a kutató utánpótlás felkészítésének. Hiszen nyilvánvaló, hogy visszahat a későbbi pályára is az a tájékozatlanság, a könyvtári helyzet nem ismerete, az információ, dokumentáció módszerében való járatlanság, amelyet nagyon sok fiatal kutatónál tapasztalok. Úgy vélem, s ez a második megjegyzésem, gondolkozni kellene azon, hogy a könyvtár szervesebb része legyen az egyetemek oktató és kutató tevékenységének. A tudományos kutatás és a könyvtárak kapcsolatában továbbra is alapvető a tudományos funkció, tehát az, hogy rendelkezzünk Magyarországon mindazokkal a kiadványokkal, könyvekkel és folyóiratokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egyrészt informálódjunk az eredményekről, amelyeket egy-egy tudományágban a világ bármely részén elértek, hogy ezekről az érdekeltek tudomást szerezhessenek és fel is használhassák azokat. Emellett a hagyományos funkció mellett a magam részéről a legnagyobb problémát az információs rendszer kialakításában látom. Információ kell arról, hogy mi van meg a könyvtárakban, de arról is, hogy mi jelent meg a világon egy-egy témakörben, még ha minden kiadványt nem is tudunk beszerezni, vagy nem tudjuk idejében beszerezni. Magyarországon az információs rendszer e tekintetben még távolról sem alakult ki — tehát sem az egyik, sem a másik vonatkozásban. Jól tudom, hogy ebben nemcsak a könyvtárak érdekeltek. De a könyvtárak és a különböző dokumentációs központok, kutatóhelyek jobb együttműködése nélkül, illetve az információs rendszer könyvtári bázison való megszervezése nélkül nem lehet a jelenlegi helyzetből kilábalni. Magáról a helyzetről, persze bizonyos értelemben más vonatkozásban, a Magyar Tudományban olvashatunk, ahol vitát kezdtünk meg a Tudománypolitikai Bizottság határozata alapján az országos információs rendszerről. A kérdésnek nemcsak magyar vonatkozása van, hiszen a megfelelő rendszer kialakítása elképzelhetetlen nemzetközi együttműködés nélkül. Erre is történtek már kísérletek a KGST (keretében vagyis a szocialista országok akadémiáinak a sadalomtudományi információs rendszerre vonatkozó megállapodása alapján. 27