Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Köpeczi Béla: A tudomány és a könyvtárak
A TUDOMÁNY ÉS A KÖNYVTARAK KÖPECZI Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese Speciális témáról van szó, hiszen a tudomány és a könyvtárak csak egy bizonyos vonatkozását érintik a könyvtárügynek. Ennek a speciális vonatkozásnak két arculatát szeretném vizsgálni ebben a rövid előadásban. Az egyik: milyen segítséget tud nyújtani a könyvtár a tudományos kutatásnak, a másik: hogyan tud hozzájárulni a tudományos eredmények közzétételéhez, az ismeretek terjesztéséhez. A tudományos kutatás soha nem nélkülözheti a könyvtárak segítségét, sőt azt mondhatnánk, hogy könyvtári munka nélkül egyetlen tudományágban sem lehet eredményes kutatást folytatni. Még a természettudományokban sem. A kutatás ugyanis feltételezi, hogy ismerjük mindazt, amit az adott témában évszázadok óta ismeretanyagként felhalmoztak, az elért eredményeket, a vitatott problémákat, az eltérő megközelítési módokat és módszereket. Röviden: az előzmények ismerete nélkül nincs igazán tudományos kutatás, bármilyen originális gondolkodású tudósról legyen is szó. Az persze más kérdés, hogy teljességre kell-e törekedni az előzmények feltárásában, vagy a kevéssel, de lényegessel is beérhetjük. Ez azonban már átvezet az információ, a dokumentáció és a tudományos kutatás kapcsolatának minőségi kérdéséhez. Ahhoz, hogy a könyvtárak a kutatást ebben az értelemben segíthessék, megfelelő könyvtári állománnyal, hálózattal, mondhatnám azt is, hogy mechanizmussal kell rendelkezniük. Magyarországon 1945 után a tudományos és szakkönyvtári hálózat jelentősen gyarapodott, és nagy differenciálódás ment végbe, amelyet örömmel kell üdvözölnünk. Hadd idézzem a bizonyára önök által ismert adatokat: 96 tudományos és szakkönyvtárunk van, éspedig a legkülönbözőbb tudományágakban. E könyvtárak beiratkozott olvasóinak a száma meghaladja a 130 ezret. Úgy vélem, szükséges ezzel a fejlődéssel kapcsolatban bizonyos gondokról is szólni. A könyvtári hálózat, a tudományos és szakkönyvtári hálózat gyarapodása és differenciálódása, és főleg a sok kis szakkönyvtár létrejötte, amelyek többsége ma már nem pusztán kézikönyvtári igényeket elégít ki, problémát jelent a beszerzési politikában, a nyilvántartásban, sőt a hozzáférhetőségben is. Itt részben az Akadémián szerzett tapasztalatokból, részben a saját személyes kutatói tapasztalataimból indulok ki. Ha megnézzük a tudományos kutatás statisztikáját, csaknem 1500 kutatóhelyet tartanak nyilván, amelyeknek jelentős száma természetesen egyetemi tanszék. De a tanszékek mellett vannak kutatóintézetek és egyéb intézmények. Ezek mind valamilyen könyvtárral rendelkeznek. Elég csak ezt a számot összehasonlítani az előbb említettel - amelyikben természetesen néhány intézeti könyvtár nem szerepel és mintegy 80 intézeti könyvtár szerepel - tehát elég ezt a két számot 26