Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Pelejtei Tibor: A könyvtárak közönségkapcsolatai

A KÖNYVTÁRAK KÖZÖNSÉGKAPCSOLATAI Pelejtei Tibor A délelőtti előadásokból megértettük, hogy a hazai viszonyokra alkalmazott közönségkapcsolatok (a public relations) tevékenységrendszerének minden eszköze és kapcsolatteremtési funkciója végső célként a színvonalas olvasási, tájékoztatási kultúrát szolgálja. Papp István előadásának egyik fő gondolata a könyvtáros személyiségével foglalkozott. Szavai valóban lelkiismeretvizsgálatra ösztönöznek mindannyiunkat. Ha az önvizsgálatot tettek követik, ha a könyvtáros bizonyítja könyvtárának nélkülözhetetlenségét — mégpedig a könyvtári munka egészében -, akkor válhat a társadalom ügyévé az egész könyvtárügy is. Külföldi példák nyomán feltettünk néhány kérdést. Ilyeneket például: „Szükségesnek tartják-e a könyvtárosok, hogy időről időre tájékozódjanak az olvasók igényeiről? A könyvtárosok kényelméhez vagy a használók időbeosztásához kell-e igazodniuk a nyitvatartás óráinak? Meg kell-e ismertetni a tényleges és a lehetséges olvasókat a könyvtár szolgáltatásaival? Kívánatos-e felhasználni a sajtót, a rádiót, a televíziót a könyvtár népszerűsítésére? Egybevág-e a társadalom tudatában élő könyvtári kép a korszerű könyvtár ismertető jegyeivel, vagy legalább azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekre már most is képesek intézményeink? Ha nem, kinek a dolga előmozdítani e kép kedvező irányú változását? A könyvtárosok száz százalékig kielégítő választ adnának ezekre a kérdésekre. A tettek válasza mégis jócskán eltér a szavakétól." Folytassuk ezt a gondolatsort, de most már a hazai könyvtárak gyakorlata és néhány ismert „esete" nyomán. KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT A HAZAI KÖNYVTÁRAKBAN Az ország egyik vegyészeti gyárának szakmunkásai azzal a kéréssel fordultak egy budapesti könyvtárhoz, hogy szeretnék meglátogatni az intézményt és megtekinteni az ott őrzött könyvritkaságokat. A választ bizonyára nem tennék be a „Közönségkapcsolatok mintakönyvébe", — ha lenne ilyen. A megkérdezett nagykönyvtár ugyanis sajnálattal közölte, hogy intézményük - tudományos könyvtár lévén — nem tudja fogadni az üzem érdeklődőit. Sokan gondolnak most arra, hogy ez a válasz művelődéspolitikai, s egyben könyvtárpolitikai szempontból is helytelen, sőt káros volt. A visszautasítás csökkentette az intézmény iránti bizalmat. Az is kitűnik ebből a magatartásból, hogy az említett könyvtárban még nincsen kapcsolatszervezési feladatokat ellátó szakember. 38