Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Horváth Gabriella: A könyvtárak kapcsolatai a társadalmi szervekkel

kölcsönösségen alapszik, s mint eszköz szolgálni tudja a közös ügyet, a magyar közművelődést. Ezért a kapcsolatok kiépítésénél igyekeztünk kizárni — bár nem mindig sikerrel — azokat a formális elemeket, amelyek helyenként együttműködési szerződésekben, különböző szintű megállapodásokban még napjainkban is előfordulnak. Meggyőződésünk, hogy nem a kapcsolatok mennyisége, vagy a jó statisztika az, ami e szolgálatot előbbre viszi. Ma már elmondhatjuk, hogy elindultunk a közművelődéspolitikai határozatban rögzített helyes úton, hozzáfűzve azt, hogy a kezdeti szakaszt sok felesleges útkeresés, gond, egy-két esetben túladminisztrálás, helyenként értetlenség és tapasztalatlanság, kudarc is jellemzi. Nem érezzük közhelynek, ha leírjuk: nagyon mélyről indultunk a felszabaduláskor Néhány jellemző adat: Nyíregyházán 1931-ben 36 könyvtárban mindössze 67 567 kötetnyi könyv volt. Jellemző például, hogy a fogház könyvtárában 500 kötet volt az állomány, a kereskedőtanonc iskolában csak 350, a közigazgatási tanfolyam könyvtárában 432 kötet. A munkások, szegényparasztok olvasó köreit, ezek hatását az államhatalom hivatalosan szervezett úgynevezett népkönyvtárakkal igyekezett ellensúlyozni. Igy került sor például Nyíregyháza tanyabokraiban százszáz kötetes népkönyvtárak szervezésére. Megyénkben egy-két földbirtokos is „beszáll" hasonló akciókba. Hogy milyen céllal? Idézek: „Lichtmann Ferenc Vasmegyer—Kápolna tanyai földbirtokos a tanyai cselédség számára Földmives Olvasókört alakított. Az egyesület részére gazdasági és szépirodalmi könyveket vásárolt. Hisszük, hogy ez az odaadó áldozatkészség bőven megleli jutalmát az értelmessé nevelt és gazdájához ragaszkodó cselédség fokozódó munkakedvében és hűségében. Hol ily szép eredményeket ér el a népművelés, nem fog tudni gyökeret verni a nép lelkében semmiféle destruktív törekvés, mert a nép gondolkodásában és érzésvilágában annyira eggyéforr hivatott vezetőivel, hogy semmiféle álpróféták ámításainak nem esik áldozatul . . ." (Nyírvidék, 1931. július 3/3.) Milyen volt Nyíregyházán és környékén az úgynevezett egyesületi élet? Erről jól áttekinthető kritikai megvilágítást ad »Az 50 éves „Nyírvidék" albuma« egyik cikkrészlete: „Van ugyan Nyíregyházán néhány egylet és kör, amiknek hivatása volna a csönd helyére egy kis pezsgést varázsolni, de ezeknek elég gondot okoz az, hogy fennállhassanak. Egyleti szellem alig van és a tagok a tagsági díjakat immelámmal fizetik, úgyhogy az egyleti pénztárakban valami nagyobb kezdeményezésre nincs is pénz. A Jótékony Nőegylet a legagilisabb, de ez a derék és törekvő kis egylet annyi kötelezettséget vállalt magára, hogy alig bírja pénzerővel. Most a városi szegényház felállítása talán javítani fog helyzetén. Az idén már eddig is adott életjelt magáról a szüreti mulatsággal, a vezetőség elismerést érdemel ezért az újításért. A Bessenyei Kör új vezetőségével sokat enged reményleni, pár hónap alatt majd elválik, hogy eltalálja-e a közönség szívéhez az utat és kézbe veheti-e — amire hivatva van - a vezetőszerepet. A polgári olvasó-egylet derekasan megállja a helyét és betölti hivatását; de nagyobb társadalmi emóciót hiába várnánk tőle. A kaszinó pedig a múlt évben megtartott fényes kaszinói bál óta nyugszik 29