Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)
A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Balázs János – Dr. Györe Pál: A könyvtárosi hivatásetika kérdései különös tekintettel a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárakra
gyes könyvtártípusoknál szervezetten történik erről gondoskodás. így pl. az egyetemi könyvtárak esetében érvényes rendelkezések biztosit]ák, hogy a központi könyvtár igazgatója részt vegyen az egyetem egyik vezető testületének, a rektori tanácsnak ülésein és tájékozódjék az egyetem előtt álló legfontosabb feladatokról, fejlesztési koncepciókról, tervekről stb. Ez a megoldás nem mondható még általánosnak a fenntartó intézmények és a könyvtárak viszonylatában. Ha a fenntartó szerv nem helyez hangsúlyt e kapcsolatok megteremtésére akkor - ugy gondoljuk - a könyvtárvezetésnek kötelessége, még pedig etikai kötelessége is kezdeményező lépéseket tenni ennek érdekében. Különben a könyvtár előbb-utóbb céltalanul sorvadozgat a fenntartó intézmény szervezetében, egy idő múlva az öncélúság, majd a céltévesztettség lesz érezhető működésén, sőt az is előfordulhat, hogy nem is könyvtári feladatok lesznek dominánsak működésében. Ilyen körülmények között a fenntartó előtt is lassan feledésbe merülnek a könyvtárral szemben támasztható követelmények, vagyis az az alapvető igény, hogy a fenntartó intézmény bármily, rendeltetésével összefüggő kérdésben könyvtára segítségét kérheti, s ha ez saját állományával nem tud részére hatékony segítséget nyújtani, meg kell keresnie azokat a fórumokat, ahonnan a megfelelő irodalmi dokumentumok, illetve információk megszerezhetők. A könyvtárosnak a fenntartó irányában hivatásbeli elkötelezettségből teendő lépései gyakran mély etikai öntudatot igényelnek, és nem térhet ki a kellemetlen feladatok elől sem. A fenntartónak a könyvtár működéséhez szükséges feltételek biztosítása iránti feladatai nemritkán képezik ilyen érvelések tárgyát. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az etikai jellegű érvelések esetében is a legjobb érv a konkrét eredményekre való hivatkozás: a tények tudatformáló ereje pusztán logikai érvekkel semmiképpen sem pótolható; ezt a stratégiai meglátást minden könyvtárosnak magáévá kell tennie. A könyvtárak működésének hatékonysága komplex probléma, amelynek elemzése és értékelése többek között mennyiségi, tartalmi és minőségi, valamint az időbeli vonatkozások beható vizsgálata utján közelítendő meg, de természetesen alapvetően fontosak a gazdasági vonatkozású kérdések is, s ezek jelentősége egyre inkább növekszik. Ez utóbbit illetően uj diszciplína van kialakulóban "economics of information" (az információ gazdaságtana) néven. Egyre inkább az a tapasztalat kerül előtérbe, hogy az időtényező jelentősége a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárak munkája hatékonyságának értékelése szempontjából mind nagyobb lesz, gyakran megelőzve valamennyi többi, tényezőt, beleértve még a gazdasági vonatkozásuakat is. Az időtényezővel kapcsolatos ritmusérzék tehát ezekben a könyvtárakban döntően fontos követelmény, érvényesülése elől nem lehet kitérni, ésszerűtlen lenne azt akadályozni. Ha a természettudományi, műszaki és megzőgazdasági könyvtáraknak az egyéb, főleg az általános gyűjtőkörű tudományos könyvtárakétól eltérő megoldást igénylő feladatait nézzük, azt kell mondanunk, hogy az állományfejlesztésnél a mennyiségi szemléletet mind elvileg, mind pedig gyakorlatilag háttérbe kell szorítania a tartalmi szemléletnek; az állományfejlődés mennyiségi mutatói legfeljebb csak kisérő vonatkozásai lehetnek az állomány tartalmi gazdagodásának, növekedésének. A gyűjtőkörön kivül eső dokumentumok beszerzésétől - bármennyire is vonzóak lehetnek azok a könyvtáros vagy a használók számára - el kell tekinteni, a gyűjtőkörbe tartozó dokumentumok beszerzésénél pedig a legcélratörőbb válogatást kell érvényesíteni. Előreláthatólag soha kézbe nem kerülő dokumentumokat nem szabad beszerezni, az csak terheli az állományt és megnehezíti az egyéb dokumentumok használatát. Kézenfekvő, hogy a válogató tevékenységbe - akár már az eloszerzeményezési munka során - a könyvtáros bevonja a gyűjtőkörrel kapcsolatos szaktudományoknak megfelelő képesi.37