Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Bata Imre: Hivatás és szolgálat

gyüttmüködés csak közvetett viszonyban van az olvasóval. Ez az olvasószolgálat objektiv oldala. És itt a szolgálat oszthatatlan és nem különböztethet meg senkit. Ebben a szolgálatban a kutató könyvtárosnak elöl kell járni, a viselkedésében az egyenlőségnek kell kifejeződni. A kutató könyvtárosnak a könyvtári Délvilágban soha nem szabad átkerülnie a másik oldalra. Noha munkamegosztás van, de nincs olyan munkafolyamat, olyan könyvtári munkahelyzet, amiben ne lehetne résztvevő a tudós könyvtáros is. Régi tapasztalatom: amig tehetem, a fizikai munkában is részt kell vennem, s azzal az elánnal és szakszerűséggel, ahogy a raktárosok legtöbbje, s ebben kifejeződik az az elemi tény, hogy mindnyájan könyvtárosok vagyunk. Az elemi helyzetekben kifejezett természetes gesztusok az egyenlőség, a homogenitás kifejezésére igen mesazeható következménnyel járnak. Mig a forditottja igen sokat ronthat. Nincsen joga a kutató könyvtárosnak semmi kedvezésre. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kedvezményei. Azok azonban tradiciósan és jogilag indokoltak legyenek, mert különben ellenérzést szülnek. Az intézményi vezetés nem is igen szeret precedenst teremteni, de ha valami különös következik, ugy intézendő ez, azzal a teljes nyíltsággal, ami a dolgot természetes színében mutatja. És ez magának a delikvensnek az érdeke, mert a negativ közegyetértés ilyen esetben megkeserítheti az életét. Mégis az a legfontosabb, hogy a kutató könyvtárosi pozíció nem statuskérdés. Hosszú folyamat, evolúciós menet következménye lehet csak a kutató könyvtárosi pozíció, s a vele járó előny, mert az előny csak igy nem kiváltság. Különösnek tűnhetik föl, de az élettapasztalat mondatja velem, akármennyire is szükséges tényezője a kutató könyvtáros a munkaszervezetnek, ma nincs a könyvtár sehol nálunk olyan helyzetben, hogy külön feltételeket biztosítson a fiatal reménységeknek. Súly alatt nő a pálma, mondhatom, vagy a tudóstehetség úgyis útra talál a könyvtáron kívül. Bármily kecsegtető is, és a feltáró munkában fontos szerepe van a tudós könyvtárosnak, az ilyen káder nevelése, nevelődéséhez a lehetőség megteremtése nagy körültekintés és áttételes intézkedés kérdése. Mert azt is látni kell, a tudós könyvtáros szükségét. De nagyon meg kell gondolni az egész érdekében éppúgy, mint az egyesért, hogy mit, miben segit az intézmény a fiatalnak. Nehéz a kiválasztás, s nehéz kedvezni ugy, hogy az ne kivételezés legyen. Az egyes szempontjából pedig sokkal biztosabb és eredményesebb a nehezebb ut. A többséggel kell együtt élni, s a kevés kiváló útját járni mégis, ez a fiatal alkalmas receptje. Akármilyen specialista is a kutató könyvtáros, munkássága álljon összeköttetésben működési helyével, s mi több, tevékenységének közvetlenül is hatással kell lennie könyvtárára. Számos példát idézhetnék a múltból. De a félmúltból idézem ezt, mivel a félmúlt hasonlít helyzet és jelleg szerint a mára. Keresztury Dezső az Eötvös Kollégium vezetője volt, nyugalmazott miniszter, a Magyar Tudományos Akadémi volt igazgatója, jelentős irodalomtörténész, nagy tekintélyű irodalmi ember, amikor a Széchényi Könyvtár kézirattárába munkatársnak osztották be; feltételezem, hogy ezt sine curának is szánták neki az illetékesek. Ha annak veszi Keresztury, senki nem vitatta volna értelmezését. O azonban nem ugy vette. A kézirattár modern gyűjteményét megalapozta; a gyűjteménybe hozta a Babitshagyatékot. De részt vállalt a könyvtár életéből. Színjátszást szervezett, a közösségi szellemet istápolta vele. Aztán vállalta a színháztörténeti gyűjtemény vezetését, lett főosztályvezető. Könyvtáros volt. Használt az intézménynek. Én ebben a működésben a könyvtárosetika evidens megvalósulását látom: a szolgálatmorál nagyszerű példáját. S hozzáteszem, az a szolgálat nem volt a látványos aszkézis megnyilvánulása, nem volt öncsonkítás. Természetes volt, humorral, iróniával és öniróniával, játékosságai teljes. :Í2