Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)
A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Ancsel Éva: A könyvek nélkülözhetetlensége
A KÖNYVEK NÉLKÜLÖZHETETLENSÉGE Ancsel Éva Ha a huszadik század hetvenes éveiben, a mai Magyarországon megismételjük Vörösmarty kérdését, hogy " Ment-e A könyvek által a világ elébb?" - erre egyértelműen azt felelhetjük, hogy a mi világunk, szocialista társadalmunk egy tapodtat sem mehet előre nélkülük. Különösképpen fejlődésünk mostani szakaszában, amikor az eddiginél is jobban előtérbe kerül az emberek gondolkodásának, érzelmi világának, életmódjának átformálása. Olyan feladat ez, ami nélkül eddigi eredményeink sem érhetnek be, ami nélkül nem érezhetik magukat igazán otthon az emberek saját társadalmukban, nem válhatnak mindinkább felelős részeseivé közös dolgainknak. Nemcsak a társadalom igényli és nemcsak az előttünk álló gazdasági feladatok megvalósításához kellenek sokat, egyre többet értő emberek, hanem szükségük van maguknak az egyéneknek is a könyvekből nyerhető tudásra, tágabb szemléletre, személyiséget gazdagító élményekre, hogy emberi gazdagságban gyarapodjanak. Az igazi könyvek, a belőlük átörökölhető kollektiv emlékezet, lelkiismeret és felelősségtudat révén - a mi társadalmunk nélkülözhetetlen szövetségesei, harcostársai. Akárhová nézünk a történelmi múltba vagy akár a jelenünket, a huszadik század történelmét vesszük szemügyre, nyilvánvaló, hogy a könyv helye, becsülete, rangja egy társadalom legbelső természetéről vall. Olykor kegyetlenül - könyvmáglyák füstjével - nyiltan hirdeti az ellenforradalmi rendszerek kulturagyülöletét, mert a tömegek elnyomása megköveteli az igaz gondolatok megsemmisítését, hogy helyén József Attila szavaival - "a meg nem gondolt gondolat" terjessze a kórt. Valódi otthonra a nagy gondolkodók és irók könyvei csak ott találhatnak, csak ott válhatnak nélkülözhetetlenné, ahol a társadalom, belső természetéből következően, nemcsak az emberek dolgos kezére, hanem önálló gondolataira, bátorságára, egész személyiségére számit, abból merit történelmi energiát. Mert valóságos erővé válnak a nyomtatott betűkbe sűrített tapasztalatok és gondolatok: megtisztítják a szemet, eligazítanak a válaszutak között, megtanítanak közös gondok felől világot látni. Ezért is szerepel minden forradalom első tennivalói között, hogy - még mielőtt akár az elemi szükségletek kielégítésének gondját teljesen megoldaná - haladéktalanul hozzálátnak az analfabetizmus felszámolásához. Aki könyvet ad az emberek kezébe, az nemcsak a szórakozás igényét elégíti ki, nem az unaloműzéshez nyújt segítséget, hanem mérhetetlenül többet tesz ennél. Olyan gazdagságot örökít át, ami nélkül tulajdonképpen semmik lennénk, mert mi is lenne belőlünk anélkül, amit másoktól kapunk - azoktól, akikkel együtt élünk és azoktól, aklk előttünk éltek. 19
