Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)
A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Futala Tibor: A könyvtáros pálya és a könyvtáros személyiségének jövője
-',.-.•- •-.--• -_ • •- - . ~~ .. - ~- <T - S . V - «. . ^3, A korszerű könyvtárosi felkészülésben legalább három fő elem van. Az egyik az ellátandó szakterületeknek megfelelő tudás, ami a közművelődési könyvtárügy kis intézményeire vonatkoztatva úgy fogalmazható meg, mint a legfontosabb szakterületek valamelyikének alapos tudása könyvtárosi közvetítőkészséggel párosítva. A második az idegen nyelvek ismerete, a harmadik a könyvtárosi szakismeret. Nyilvánvaló, hogy valamennyi vonatkozásban egy-egy embertől nem kívánhatjuk meg e sokféle tudás teljét. Éppen ezért célszerű, ha a könyvtárosokat a jövőben bizonyos tudás-dominanciák alapján osztályozzuk. Valahogy így: filológus-könyvtáros, matematikus-könyvtáros, orvos-könyvtáros, közgazdász-könyvtáros, jogász-könyvtáros, és - persze — csak könyvtáros is, ami mögé azért gondolatban az előbbi párosok valamelyik második tagját is odatehetjük. A könyvtárosok e csoportját bátran nevezhetem a könyvtárostársadalom meghatározó „centrumának". Tőle kétoldalt helyezkednek el a könyvtárban dolgozók azon csoportjai, akik nem szorosanvett könyvtárosi érdemi tevékenységet végeznek, de akik nélkül a könyvtárak nem tudnak társadalmi rendeltetésüknek megfelelni. E csoportok egyikét azok képezik, akik a kutatásnak, a fejlesztésnek mintegy előőrsei a könyvtárakban. A másik ilyen csoport a könyvtári ügyvitelt és technikát kezelők egyre népesebb és változatosabb csoportja. A harmadik pedig azon kollégáinké, akik ma is megvannak, s általában pénzügyi-gazdasági szakembereknek hívjuk őket. Közülük a második csoportba tartozók azok, akik a legszorosabb munkakapcsolatban állnak a könyvtárosokkal, s gyakran a könyvtáros utánpótlás szempontjából is számításbajönnek. Harmadik tézisem: Noha annyiféle igény kielégítése számára igen nehéz optimális személyi kínálatot biztosítani, meggyőződésem, hogy minden államban, Magyarországon is kialakítható az a rugalmas szakképzési rendszer, amely megnyugtató helyzetet teremt e tekintetben. E rendszer ismérvei a következők: 1. Az érdemi könyvtáros alapképzést két szakossá kell tenni egyetemi és főiskolai szinten, a könyvtárügy alapszükségleteit nagyjából követő szakpárosítással. Ez — véleményem szerint - az igényeknek maximálisan 60—70%-át elégítheti ki. 2. Biztosítani kell, hogy az ellátandó szakterületek jegyében könyvtárossá lett egyéb alapképzettségűek rugalmas és reális ráfejelő formák elvégzésével szerezhessék meg rendszerezett könyvtárosi tudásukat és könyvtáros-szemléletüket. 3. Meg kell honosítani a könyvtári ügyvitelt végzők és a könyvtári technikát kezelők középiskolai szintű képzését, adva számukra azt az előnyt, hogy tehetségükhöz mérten nem kis részben belőlük rekrutálódhassanak a kétszakos könyvtáros alapképzésben részesülők. Negyedik tézisem: Ezt, mivel előadásom korábbi részében megkérdőjeleztem az ötvenes évek könyvtártudományát, bizonyos magyarázkodással kell kezdenem. Nem szeretném, ha az általam mondottak nyomán valaki is azt hinné, hogy lenézem a könyvtári munkával kapcsolatos, a hozzá szükséges ismeretek és főként ezeket az ismerettartalmakat igazoló és elfogadó szemlélet és áttekintés fontosságát, oktatandóságát és annak szükségszerűségét, hogy ezeket az ismereteket és szemléletet nem éppen felsőfokú szinten kell oktatni. Korántsem erről van szó. Egyszerűen azt tartom múltbeli gyakorlatunkban helytelennek és elvetendőnek, hogy a technikák elsajátítása megelőzte a szemlélet elsajátítását, hogy a technikákat próbáltuk a tudomány szintjére emelni. Hogy érthetőbb legyen a do24
