Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Mátrai László akadémikus: A könyvtár és a társadalom kapcsolatai a jövőben

az emberiség története során még soha nem sikerült meggyőzni egy uralkodó osztályt saját uralmának indokolatlanságáról. A krizeológiák, válságelméletek, világvége-hangulatok, apokalipszisek hosszú története világosan megérteti, hogy itt a kapitalizmus válságának az emberiség válságaként való „behelyettesítéséről" van szó, ami a gondolkodás történetében — sajnos — nagyon is gyakori jelenség, s ami az elemi logika síkján a résznek az egésszel való összetévesztéseként jelentkezik. A futurológiai pesszimizmus nem más, mint annak a polgárságnak az ideológiája, amely szembenéz a válsággal, de nem kíván mögéje látni, mert nem vállalja a választás szocialista alternatíváját. Hogy az egyes divatos szerzőknek egyéni gondolkodói pályafutásában is ez mennyire igazolódik: világosan mutatja azoknak a radikális polgári gondolkodóknak a pozíciója, akik egykor a marxizmus útján indultak el, megismerték a szocialista alternatívát, de nem vállalják: aki látja (mint radikális gondolkodó) a kapitalizmus veszélyét, de nem vállalja a történelmi sorskérdések egyetlen megoldási lehetőségét —, annak a számára nem is maradhat más ideológiai pozíció, mint a feneketlen, reménytelen pesszimizmus, az egzisztencializmusnak egy szociológiai, politológiai variánsa. Th. Wiesengrund — Adornóról, H. Marcuse-ról, Merleau-Ponty-ról van szó, azokról, akiket Lukács György úgy jellemzett, hogy a dialektikával és marxizmussal való hosszas kísérletezés után beszállásolták magukat a „Grand Hotel Abgrund"-ba, a „Szakadék"-hoz címzett luxushotelbe... Mindezeknek (az itt csak röviden vázolható) futurológiai téveszméknek a kritikai ismerete azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy mivel a szocialista tábor ismeri a jövendő veszélyek elhárításának módszereit — ezért ezek a veszélyek számunkra nem is léteznek. Ebbe az illuzionizmusba a könyvtárosnak nem szabad beleesnie, ha becsületes, tudományos módon próbálja a helyét megfogalmazni a jövő társadalmában. Nem követhetjük a polgári neo-Spenglereket, a Grand Hotel Untergangba, de ki kell kerülnünk azt az elméleti veszélyt is, amely ellen a szocializmus sem garancia, nevezetesen a helyes alternatívának helytelen, magyarán kimondva utópisztikus elképzelését. A jövő számunkra is jelent veszedelmet: mindazt a veszélyt, ami nem a kapitalizmus általános válságának, hanem magának a fejlődésnek olyan tünete, melyet, hogy csak a két legfontosabbat említsem - a technikai forradalom és a fejlődés saját ellentmondásai — hoztak létre. Mindkét veszély olyan értelemben független a társadalmi rendszertől, hogy mindenütt feltámadhat és csupán kezelésének, elhárításának a lehetőségei nagyobbak (abszolút mértékben) a szocialista társadalomban. Különösen a növekedés immanens nehézségei azok, melyek a könyvtárak jövőjének gondját jelentik, hiszen — éppen a kulturális forradalom kibontakoztatása során - itt legnagyobb a tudatos jövőformálás lehetősége és szükségessége: a műszaki és természettudományi fejlődés úgyszólván kikényszeríti a maga könyvtári szükségleteinek kielégítését s ezt nyilván a jövőben is meg fogja tenni; csak győzze a könyvtáros pénzzel és szakértelemmel jó időben nyomon követni ezt az igen gyors folyamatot. Ezzel a relatíve passzív könyvtárosi feladattal szemben a nem ipari célú olvasás a könyvtáros magas fokú aktivitását és előrelátását igényli, hiszen itt nem csupán többé-kevésbé meglévő, másutt ejőálló szükségleteket elégít ki, hanem magukat a szükségleteket is részben neki kell megteremtenie, ami már tipikusan „jövőbe látó" folyamat. Az olvasásnak ez a második típusa az, melynek jövőjétől függ a könyvtárosnak az a társadalmi szerepe, amit szeretnénk világosan és minden utópizmus nélkül megfogalmazni jelen vándorgyűlésünkön. Itt valóban olyan pszichológiai és szociológiai következtetéseknek az általános fejlődési tendenciákból való levonásáról van szó, ami elsősorban a könyvtárosok és pedagógusok szakértelmi körébe tartozik. 16