Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)
Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Németh Lajos dr.: Kassák Lajos avantgarde könyvművészeti törekvései
KASSÁK LAJOS AVANTGARDE KÖNYVMŰVÉSZETI TÖREKVÉSEI Dr. Németh Lajos Az európai példákhoz hasonlóan a modern magyar könyvművészet kibontakozása lényegében a szecesszióból indul. Nem véletlenül, hiszen az eklektika gyászos korszaka után épp a szecesszió próbálkozott olyan újszerű, egyetemes igényű stílus megteremtésével, amely az építészettől kezdve a mindennapok apró használati tárgyaiig azonos szellemet és formajegyeket sugall. Sőt, mint ismeretes, e stílus nem csupán a képzőművészeti műfajokat akarta egybefogni, hanem a művészet minden ágát, így az irodalmat is. Hogyne vetődött volna fel a szecessziós stílű könyvművészet követelménye, hiszen a modern verses prózagyűjtemények modern köntösben is akartak megjelenni. Jellemző tünet, hogy a magyar szecessziós könyvművészet két úttörője, Kner Imre és Tevan Andor egyformán előszeretettel a kortárs írók sorozatát szorgalmazta, és e sorozatokban alakították ki a modern magyar könyvművészet alapjává váló stílusukat. Egyébként már a szecessziós könyvművészet első hazai próbálkozásai is valami hasonló célt tartottak szem előtt, mikor Kis József verseit az akkor forradalmian modernnek — és az akkori szóhasználatban a modem azonos jelentésű volt a szecesszióval - minősített nagybányai mesterekkel illusztráltatta, és a közös munka gyümölcseként létrejött album a szellemi közösséget volt hivatva reprezentálni. Hogy e remek kezdeményezés ellenére e könyv nem vált iskolateremtővé, annak oka részben abban rejlik, hogy tipográfiailag, tördelésében nem állt olyan magas szinten és nem volt annyira modern, mint szellemi programjában. Ahhoz, hogy a szecessziós igazodásból és nosztalgiából valóban egyéni stílus és könyvművészetileg is jelentős eredmény születhessen, a már említett két nagyformátumú könyvművész fellépésére volt szükség. Ha azonban szemügyre vesszük azokat a dátumokat, amelyek a Kner- és Tevan-könyvek megjelenését jelzik, azonnal láthatjuk, hogy a modern magyar könyvművészet első etapját jelentő szecessziós könyvművészet akkor virágzott ki Magyarországon, amikor a valóban modern, avantgárdé képzőművészet és irodalom már egészen más irányba fordult, túl akart lépni a szecesszió stílusromantikáján. Hiszen a sajátos Kner-stílus már Kner Imre és Kozma Lajos találkozása után, azaz a húszas évek elején vált valóban jelentőssé. Tevan ugyan már korábban rátalált a saját útjára, de a nagy sikerű Tevan Könyvtár című sorozat is csak 1913-ban indult - amikor pedig a képzőművészet területén már túl vagyunk a Nyolcak virágkorán, a Művészházban az új szellem képviselői tömörülnek, és bontakozni kezd a magyar aktivizmus. Ebből a tényből következik hogy a magyar avantgárdé új hulláma már nem találhatta meg a kapcsolatát a szecessziós stílusú könyvművészettel, hanem - külföldi példákon okulva és azoktól inspirálva - maga próbálkozott meg újszerű megoldásokkal. Ezt annál is inkább meg kellett tennie, mert nemcsak az avantgárdé irodalomnak volt létkérdése a modern szellemű könyvművészet, tipográfia, hanem a képzőművészetnek is, hiszen az izmusok művészete részben manifesztum-művészet, a program legalább annyira fontos, mint a megvalósult mű, sőt gyakran fontosabb is, hiszen a programban antici6'
