Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében

hogy nyomdászaink nem találták a kivezető utat ebből a stflusválságból. S ha olykor az olvasókat egy-egy nagyon szép, művészi kiállítású könyvvel akarták meglepni, akkor azt feltétlenül cirádákkal agyonzsúfolt, préselt domborműves táblába kötötték. A nyomdai színvonal hanyatlása a múlt század utolsó negyedében Európa-szerte tapasztalható volt. Természetesen ahogy mélyült a válság, úgy közeledett a pillanat, amikor már nem késhetett tovább a színvonalsüllyedés kritikája, és egyre sürgetőbbé vált a felemelkedés útjának keresése. William Morris szép könyv mozgalma Ki járt élen ebben a munkában, ki kezdeményezte a könyvművészet megújítását? Erre a kérdésre egyetlen névvel, William Morris (1834-1896) nevével válaszolhatunk. Morris költő, iparművész és szociálpolitikus volt egy személyben. Eredményeit a könyvművészet terén egy kitűnő nyomdász és több illusztrátor közreműködésével érte el, de a kezdeményezés érdeme kétségkívül az Övé. Más területeken kifejtett tevékenységéről anynyit, hogy 1875-ben készült el az Iliász és két évvel később az Odüsszeia angol fordításával. Az 1880-as években igen élénk politikai tevékenységet fejtett ki. Részt vett a Szociáldemokrata Föderáció munkájában, együtt dolgozva Marx legkisebb leányával, Eleanore Marxszal. 1885-ben a Föderáció vezetői közül többen kiváltak, köztük Morris és Eleanore Marx is, és létrehozták az ugyancsak rövid életűnek bizonyult Szocialista Ligát.

4 (Morrisról egyébként nem állíthatjuk, hogy marxista lett volna, inkább az utópista szocializmus hívei közé sorolható.) Mint festő és iparművész — egykori oxfordi iskolatársával, Eduard Brune-Jonesszal együtt — a preraffaelitákhoz csatlakozott. Ez a művészeti mozgalom, amelyet az olasz származású angol festő, Dante Gabriel Rosetti (1828-1882) és művészbarátai hívtak életre, új irányt akart adni az angol festészetnek. Elvetette a reneszánsz idején bevezetett perspektivikus térábrázolást, ismét jogaihoz akarta juttatni a vonalrajzot, s a Raffael korát megelőző olasz festők stílusához való visszakanyarodást hirdette. A preraffaeliták különösen az angol iparművészetre tettek nagy hatást, és előkészítői voltak a század utolsó negyedében kivontakozó szecessziós stílusnak. William Morris mindenekelőtt az iparművészeti tárgyak gépesített tömeggyártásának silány termékei ellen vette fel a harcot. A régi kézműves mesterek művészi gonddal végzett, elmélyült munkájának becsületét akarta helyreállítani, és preraffaelita művészeti elvekből kiindulva gyökeresen megújította az üvegfestést, a textil- és bútortervezést. Amikor érdeklődése a nyomdászat felé fordult, akkor őt már a művészek és szakírók Európaszerte, sőt Amerikában is az angol szecesszió egyik stílusteremtő nagy művészeként tartották számon. 1889-ben kezdett foglalkozni egy szerény méretű, kísérleti nyomdászműhely felállításának gondolatával. London egyik külvárosában, Hammersmithben rendezte be műhelyét, és Kelmscott Pressnek nevezte el arról az Oxfordtól nem messze, a Temze partján fekvő Kelmscott-majorról, amelynek az udvarházát már korábban megvásárolta, és pihenés céljára lakályosan be is rendezte. Kis londoni officinájában a kiváló nyomdász, Emery Walker (1851—1933) bevonásával 1891-ben kezdte el a munkát, és azok a magas esztétikai igények, amelyeket legelső kiadványaival szemben mind a tipografálás, mind az illusztrálás tekintetében önmaga támasztott, már jelezték, hogy maradandó hatású fordulatot akar elérni a nyomdászatban is. Szigorúságában odáig ment, hogy hajszálvékony vonalai miatt még Bodoni oly sokra tartott klasszicista antikváját is bírálta. Morris ugyanis kedvelte az érdes papírokat, és ezekhez Bodoni betűinél valóban megfelelőbb volt a toll48