Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)
Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében
vonás nyomát őrző mediaevális. A Kelmscott Press betűit maga tervezte. Éppen emiatt késett 1891-ig a nyomda munkájának megindulása, mert első típusának betűi kellő menynyiségben megöntve csak 1890 végére készültek el. Amikor Emery Walker elkezdte a szedést a Kelmscott Pressben, már igen sok amerikai és európai nyomdában ott csattogtak Mergenthaler fürge szedőgépei. A kéziszedők nem vehették fel a versenyt az Amerikába kivándorolt német órásmester szellemes találmányával. A technikai fejlődés egyre gyorsuló folyamata visszafordíthatatlan volt. Morris azonban úgy vélte, hogy a nyomdák nagyüzemmé fejlesztése és gépesítése óhatatlanul együtt jár az esztétikai követelmények feladásával. A hanyatlás okát csak ebben kereste, szem elől tévesztve a kapitalista társadalmi fejlődésbe és a korszak stílus-zavarába gyökerező mélyebb összefüggéseket. Az eredőket tehát nem ismerte fel helyesen, viszont annál világosabban látta meg, hogy változást csak példamutatóan szép könyvek kiadásával lehet elérni. A szecesszió jól ismert jegyei (geometrikus és növényi díszek) nagy bőségben találhatók Morris kiadványaiban, ugyanakkor betűtípusokért az ősnyomtatványokhoz, díszítőelemekért pedig a gótikus és a korareneszánsz kódexekig nyúlt vissza. Ezekből vette a szedéstükröt övező keretdíszeket is. A modern könyv tipografálása azonban nem oldható meg a középkori kódexek mintájára. Morris historizálása tévesnek bizonyult. Munkásságánakjelentőségét másban kell keresnünk, abban, hogy ráébresztette a nyomdászokat, menynyire mellőzhetetlen munkájukban a művészi érzék, az ízlés, az esztétikai követelmények érvényesítése. Nem győzte eléggé hangsúlyozni: a tipográfusok ne egyes oldalakat, hanem mindig oldalpárokat tervezzenek, s minden erőfeszítésüket arra összpontosítsák, hogy a könyvek valamennyi alkotóeleme (betű, illusztráció, kötés stb.) szigorú egységet alkotva illeszkedjék egymáshoz. Súlyt helyezett arra is, hogy könyveinek a kolofonja következetesen tartalmazza a nyomdai előállítás fontosabb adatait. A Kelmscott Press nem dolgozott megrendelésre, tehát magánnyomdának minősült, ennek ellenére üzleti vállalkozásként is bevált, kiadványai a könyvgyűjtők körében nagy érdeklődést váltottak ki, és jó áron keltek el. Munkái tulajdonképpen a szellemi elithez szóltak, és nem kerültek a tömegek kezébe.Emiatt olyan vádak érték, hogy munkássága arisztokratikus jellegű, és művészeti törekvései nincsenek összhangban szocialista nézeteivel. Nem kívánunk e kifogás jogosságának megvitatásába belebocsátkozni, csupán anynyit jegyzünk meg, hogy előbb a hozzáértőket — főleg a könyvkiadókat — kellett megnyerni a szép könyv mozgalomnak, hogy később a művészi kivitelezésű tömegkönyv is megszülethessek. Hatása főként Angliában és az Egyesült Államokban gyorsan terjedt, és igen tartósnak bizonyult. Az angolszász világban a legszebb kiadványok még a húszas években is Morris szellemében készültek. Német földön már a múlt század utolsó éveiben két rövid életű folyóirat — a Berlinben megjelenő Pan és a lipcsei Insel — Morris programját vallotta. Az 1907-ben alapított lipcsei magánnyomda, a Janus-Presse kiadványaiban pedig tisztán felismerhető Morris hatása. A Janust rövidesen követte a Bremer Presse és a weimari Cranach-Presse megalakulása is. 5 " Ezek a nyomdák - akárcsak példaképük, a Kelmscott Press — kis példányszámú, gondosan megtervezett, szép kivitelezésű kiadványokkal jelentkeztek, de 1912-ben az Insel-Verlag megoldotta az olcsó és mégis művészi kiállítású tömegkönyv problémáit is, megindítva a hamarosan Európa-szerte ismertté vált sorozatot, az Insel-Bücherei kiadását. így bontakozott ki a szép könyv mozgalom. Morris esztétikai elvei azonban nemcsak Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hanem Magyarországon is már századunk első évtizedében visszhangra találtak. dO
