Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Szabó István: A levéltárnok gyakorlati problémái

alakulni, új tartalmat, új feladatokat és új problémákat fog jelenteni. Nem nehéz megjósolni azt sem, hiszen máris példákra lehet hivatkozni, hogy a tömegéhez képest csekély tartalmú levéltári anyagnak teljes egészében való megtartása előbb-utóbb lehetetlenné válik, ez esetben pedig az értékes és értéktelen anyag egy tömegben fog a pusztulásnak vettetni. A selejtezésre véleményünk szerint tehát egyre nagyobb szerep vár s gyakorlati megvalósítása mindenkor annál nagyobb, szinte személyes lelkiismereti probléma elé fogja állítani a levéltárnokot, minél nagyobb felelősséggel érzi át hivatását. Az egyáltalában selejtezhetetlen és a selejtezéssel megválogatott levéltári anyag ép állapotban való fenntartása további követelményekkel lép fel. E követelmények között első helyen a megfelelő helyiséget és berendezést kell említenünk. A technikai haladás eredményeinek ezen a téren való felhasználása nagy mértékben fokozza a levéltári anyag maradandóságát s e kérdésekkel a levéltárnok szívesen is foglalkozik. Sajnos, övé csak a probléma, de nem a lehetőség is, hogy levéltárának megfelelő helyiségről és berendezésről gondoskodhasson. A legújabb anyag tömeges özönlése miatt szinte minden levéltárnok helyhiánnyal küszködik s néha szinte örülnie kell, ha egyáltalában fedél alatt tudja levéltára anyagát. Mégsem felesleges ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert a szükség által diktált kényszerű megoldások veszélyeit az ilyen technikai kérdésekben jártas levéltárnok valamennyire mindig csökkentheti. A valóságban bizonyára találkozott már minden levéltárnok azzal a kérdéssel is, hogy milyen az az elhelyezési, felállítási mód, amely a különféle iratoknak és segédkönyveknek a legjobban megfelel. Szükséges ezeket a módokat keresni, mert a megfelelő felállítás nemcsak az anyagnak kevesebb munkát emésztő használhatóságát, hanem ép fenntartását is elősegíti. Láthatni például olyan kötegelési módokat, melyek maguk is elégségesek az anyag lassú elpusztításához. A levéltári anyag fenntartását kívánják szolgálni a különféle iratkonzerválási és restaurálási eljárások is, melyekhez azonban még ma is igen óvatos kézzel nyúlunk, mert sokszor több kárt okoztak már, mint hasznot. Jelentőségük napjainkban különben is átalakulóban van. A hártyák és régi papírok konZerválási és restaurálási problémáinál egyre több gondot okoz a modern iratok konzerválása és — sokszor már restaurálása. 29