Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)
I. ELŐADÁSOK - Szabó István: A levéltárnok gyakorlati problémái
A levéltárban e kérdésekkel legtöbbször már tehetetlenül állunk szemben, ezért lép fel egyre nagyobb követelő erővel az íróanyagok normalizálásának és az irattárak levéltári elvek szerint való kezelésének és levéltárnoki ellenőrzésének a szüksége. A levéltári anyagot azonban nemcsak fenn, hanem rendben is kell tartani, ha pedig nincs rendben, rendezni kell. A levéltárrendezési problémák állandó kísérői a levéltárnoknak s helytelenül megoldva, rendkívül megnehezítik a levéltár által szolgálni hivatott gyakorlati és tudományos feladatok teljesítését, egyúttal pedig felesleges munkatöbbletet idézhetnek elő. Elvi távolságokból a levéltárrendezés problémáit nehéz megközelíteni, mert amint egyéni életet élt és egyéni jellegűnek is marad minden levéltári anyagtest, éppúgy a rendezés is minden esetben sablonokba nem szorítható egyéni követelményeket támaszt. Minthogy a levéltári anyag rendszere, miként maga a levéltár sem, nem öncél, hanem csupán eszköz az anyag használatához, elvben minden levéltári anyag olyan rendszert kíván, amely az adott esetben a legteljesebben és a legkevesebb fáradsággal biztosítja a gyakorlati és tudományos célú kutatás érdekeit. Ma már csaknem általános az a nézet, hogy ezeket az érdekeket mindig az a rendszer szolgálja legtökéletesebben, amely az egykorú ügyvitelben szervesen jött létre. Ez a proveniencia-rendszer, amely tehát — ha megvan — sohasem bontandó el, sőt mindig helyreállítandó, ha az anyag rendetlen állapotban van s az eredeti szerves rend benne felismerhető. Ha azonban valamely anyag eredeti szerves rendje helyén ma már valami más, de következetes rendszert találunk — s ez a múltban végzett rendezések eredményeként gyakran előfordul —, mérlegelnünk lehet, hogy célszerű-e a készen álló új rendszert feláldozni és az eredeti szerves rend helyreállításával próbálkozni. A célnak: az anyag minél használhatóbbá tételének kell a szemünk előtt lebegni s ha ezt a célt az új rendszer is zavartalanul szolgálja, bizonyára minden levéltárnok meg fogja azt tartani. Ha például az eredeti rendszerhez nem maradtak fenn segédkönyvek — ami különben is kétségessé teszi, hogy az eredeti rend helyreállítható-e — az új rendszerhez pedig segédkönyvek, így elsősorban mutatókönyvek készültek, a gyakorlati érdek csupán az elvért nem fogja kívánni a fennálló rend megbolygatását. A levéltári anyag gyűjtése, megselejtezése, fenntartása, rendben tartása és rendbe szedése azok az elsődleges feladatok, 3C
