Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

tanítványait a hitközségek állapotának felmérésére, és a megmaradt tárgyak és dokumentumok begyűjtésére küldte a vidéki hitközségekhez. Ebben az időszakban számos közösség megmaradt emlékeit gyűjtötték össze, kezdetben a Zsidó Múzeum (17 Jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyve, 29. Szertartáskönyv), majd Grünvald Fülöp eltávolítása után az akkor újonnan létrehozott Magyar Zsidó Levéltár (40 Palotai hevrá kádisá jegyzőkönyve) részére.4 Gyűjtési koncepciójuk a legmodernebb elveket követte; a fennmaradt iratok mellett a történetikulturális kontextust jelentő egyéb elemeket is összegyűjtötték, így a levéltár állományában több rituális és szertartási tárgy, valamint neves tudósok bútorai is szerepeltek. A két intézmény végül 1994-ben kicserélte a gyűjtőkörébe nem tartozó tárgyakat illetve dokumentumokat.

A katalógusban a tárgyleírások időrendi sorrendben szerepelnek. Az érteintezési lehetőségek teljességének kiaknázásához a lehető legsemlegesebb rendezést választottuk, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó kommentárok minél több lehetséges ponton kapcsolódhassanak, és az egymás mellé rendezések mindig új és újabb jelentéstartalmakkal bővülhessenek. Az eredetileg össze nem tartozó dokumentumok puritán levéltári rendezőelve a kronológiai rend, a legrégibbtől a legújabbig. A kronológia szigorú rendje a magyar zsidó történelem már ismert tényeit támasztja alá, amennyiben a dokumentumok zöme a 18. század vége és a 19. század közepe között keletkezett, abban az időszakban, amikor a földesúri birtokokon megtelepedhettek a zsidó közösségek, és ügyeiket

X