Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

még héber betűs dokumentumokkal adminisztrálták. A 19. század második felétől a zsidó közösségek nyelvi és írásbeli akkulturációja miatt a héber betűs írás kiszorult a mindennapokból, az így írt dokumentumok használata leszűkült. Természetesen a zsidó valláshoz kapcsolódó szövegek (65 Tóramásoló, 61 Árjegyzék, 14-15 Hágádák, 16 Tóramagyarázat) továbbra is héberül jelentek meg, és a vallásgyakorlat tereiben megjelenő tárgyak feliratain is héber betűkét látunk. (59, 13, Tórakópenyek, 59 Tóradíszek, 11 zsinagógái felirat). Az életszakaszokhoz kapcsolódó események vallásos közegben szintén szakrális többlettel bírnak, s ezért héber betűs iratokkal dokumentálják (69 Esküvői 7neghívó, 6S Válólevél, 18 Memorbuch, Bonyhád). A 19. század végén megerősödő cionista ideológia a diaszpórában használt nyelvek helyett a hébert kívánta mindennapi kommunikációra alkalmassá tenni. Gyűjteményünkben nincs a héber nyelvújításhoz kapcsolható dokumentum, de a jeruzsálemi nyomtatványok (57 Újévi üdvözlet, 58 Tfilmzacskó), és a politikai cionizmus megteremtője, Theodor Herzl emlékére kiadott gyászképeslap (60 Képeslap) felidézik ezt az időszakot is. A héber mellett ekkor még elevenen élt a héber betűkkel írt jiddis lingua franca szerepe, erre utal néhány olyan dokumentum, melyek eltérő körülmények között élő zsidó közösségek közötti kapcsolatra emlékeztetnek (62 Képeslap, 19 Ajándékkísérő cédula), és ezért a jiddist használják. Muzeológiai szempontból fontos, hogy ebben az időszakban kezdődik a zsidó múlt emlékeinek összegyűjtése, megőrzése. Ennek emlékei a Magyar Zsidó Oklevéltár első kötetéhez és a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményéhez lefényképeztetett tárgyak és doku-XI