Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)
A zsidó hagyomány alapértékeit bemutatni szándékozó kiállításunkhoz ezért ezt, a zsidó hagyományba illeszthető kommentár-muzeológiát éreztük méltónak és megfelelőnek.1 A téma minél teljesebb bemutatásának igénye rávilágított a gyűjtemény hiányosságaira. Esetünkben e hiányok, azaz a nem létező, nem bemutatható dokumentumok legalább olyan beszédesek, mint a kiállítottak. A héber betűk magyarországi kultúrtörténetének ívét két kiemelkedő tipográfus munkássága határozza meg: Misztótfalusi Kis Miklós és Irsai István. Mindkettejük munkássága dokumentálatlan a magyarországi zsidó gyűjteményekben, jóllehet nagyón fontos társadalomtörténeti jelenségekre világítanak rá. Misztótfalusi Kis Miklóst (1650-1702) Magyarországon az első nyomdászok egyikeként tiszteli az utókor, de nem igazán ismert szerepe a héber tipográfia és könyvkultúra területén. Kis Miklós, aki 1680 és 1689 között Amszterdamban működött, hazatérése előtt teljes, nehezen szállítható betűkészletét eladta. Héber betűivei készült az 1695-ben megjelent amszterdami hágádá, ami számos későbbi hágádának lett mintaképe. Ez az első rézmetszetekkel díszített hágádá, melynek képeit a prozelita Abraham ben Jacob készítette a keresztény Matthaeus Merian bibliaillusztrációinak adaptálásával. Az amszterdami hágádá lett a mintája a képes hágádák jelentős részének, és keresztény környezetből átemelt illusztrációi egyéb pészahhal kapcsolatos tárgyakon is megjelentek. Misztótfalusi Kis Miklós betűi az amszterdami hágádá nyomán fogalommá VII
