Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)
lítását végül Kohn Sámuel (1841-1920), a Dohány utcai zsinagóga történészként is elismert főrabbija végezte, akinek rabbinikus döntése alapján a Tóratekercset bemutathatták a kiállításban. A tórái szöveg egy-egy részletét a hétköznap reggeli ima közben a fejre és a bal karra helyezett tokban ״köti magára” az imádkozó, míg egy másik részlete az ajtófélfára helyezve emlékeztet az egyiptomi kivonulásra. Ezeket az írásokat is rituálisan tiszta állat bőréből készült pergamenre, faragott lúdtollal, megfelelő (növényi) tintával készíti az írás szabályait ismerő szófer. (65 Képeslap). A szent szövegek fizikai védelmére és díszítésére alakult ki a zsidó szertartási tárgyak egy csoportja. E tárgyak használatára semmiféle előírás nincs a zsidó szövegekben, de a pergamenek, és a rájuk írt betűk épségének, teljességének biztosításához tokokat, tároló eszközöket készítettek (45 Mezuzatok). A szép szertartási tárgyak készítése és használata istent dicsőítését jelenti egy talmudi idézetre visszavezethető hagyomány szerint: ״Dicsőítsd a parancsolatok teljesítésével, használj/készíts: szép szukkát (szukkoti sátor), szép lulavot (szukkoti növénycsokor), szép sáfárt (kosszarvkürt), szép cicitet (״szemlélőrojtok”) és szép tóratekereset, írd szép tintával, szép tollal, gyakorlott szófer készítse, és végül borítsd szép selyembe.” (Babilóniai Talmud, Sábát 133b). A vallási parancsolatok esztétikai dimenzióval kiegészített teljesítése a hidur micvá, a parancsolatok megszépítése. A tóratekercset használaton kívül feltekercselik, majd az askenáz gyakorlat szerint tórapólyával rögzítik (12 Tórapólya). A tekercset tóraköntösbe helyezik (59 Tóraköntös, 15 Fénykép), majd a pergament tartó farudak végére rimont, XIII
