Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

koronát és tóravértet helyeznek díszítésül (3 Rimonpár, 13 Tórakorona rajza, 35 Tórakorona, 64 Tóradíszek).

A nyomtatás elterjedése után kérdéssé vált, hogy a rituális célra szánt szövegek használhatók-e papírra nyomtatott formában is, vagy nem. A 16. században térmékeny rabbinikus viták folytak erről, néhányan a nyomtatás akkori formáját, a kéziszedést a kézírással egyenértékűnek tekintették; de végül nem lett elfőgadott a nyomtatott tekercsek használata.6 Mordeháj Szófer tóraíró készített rézmetszetes betűkkel megilát (30 Eszter tekercs), de ezt nem zsinagógái használatra szánhatta. A zsidó hagyomány előírja, hogy a szentséggel bíró tárgyakát használaton kívül kerülésük után el kell temetni, hogy megelőzzék esetleges profán használatukat vagy megszentségtelenítésüket. A Talmud (Megila 26b) definíciója szerint ide tartoznak az Istennevet tartalmazó írások, illetve a tóratekerccsel közvetlen, fizikai kapcsolatba kerülő tárgyak. (39 Tóramutató, 65 Képeslap) A nem eltemetett, hanem gyűjteménybe került, paszul pergamenek tárolása és konzerválása során betartjuk a zsidó hagyomány előírásait. (44 Szertartáskönyv, 46 Siviti tábla, 47 Jahrzeit tábla). Mivel a pergamen nagyon drága volt, nem zsidó környezetben elterjedt gyakorlat lett a palimpszeszt, amikor az eredeti szöveg lekaparása után a pergamenre újabb szöveget vihettek fel. A zsidó gyakorlat ezt a szöveg tisztelete miatt nem engedi, de van példa a zsidó környezetből kikerült pergamendarabok újrahasznosítására (1 Kódextöredék, 66 Megila - Oklevél).

XIV