Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK ÍRÁSA
Jellemző héberbetűs IRATOK A LEVÉLTÁRBAN A MAGYARORSZÁGON élő zsidók irataival több magyar törvény is foglalkozik. Kálmán király IIOI/1102-ben hozott törvényt arról, hogy a keresztények és zsidók közötti gazdasági ügyeket írásba kell foglalni, melyen a felek aláírását pecséttel helyettesítsék (cartula sigillata). Ilyen oklevél sajnos jelenlegi ismereteink szerint nem maradt fenn. A középkorban más hasonló törvényről sincs tudomásunk. Átfogóbb törvényi szabályozás a felvilágosult abszolutizmus korszakában született. Akkor a centralizációs politikai igény és a Magyarországon élő zsidók növekvő létszáma együttesen már elegendő indokot szolgáltatott II. Józsefnek arra, hogy sok más mellett ezen a területen is szabályozza a zsidók életét. Az 1783-ban kiadott Systematica Gentis Judaicae Regulatio — összhangban a kalapos király egyéb központosító törekvéseivel — az alábbiakat írja elő: Először: bogy bármely eddigi szerződést, kötelezvényt, végrendeletet, számadáskönyvet, végül minden bizonylatot és oklevelet, amely akár bíróságokon, akár bíróságon kívüli ügyek tárgyalásakor valamiféle jogi kötelezettséggel bír, az illető terület bíróságain használatos nyelven kell megszerkeszteni és kibocsátani — semmissé nyilvánítás és törvényi védelem megvonásának terhe mellett —, általában azonban a magyar, latin és német nyelv íratik elő (...). 47
