Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK ÍRÁSA
mások mellett a köpcsényi Hajjim ben Aser Ansel iskolamestert, Jicchak Eisiket, a nagykanizsai hevrakönyv illusztrátorát, Márkus Donátot (Mordecháj Szófer), aki rézmetszetei mellett kéziratos illusztrációiról is ismert. A 19• század folyamán a zsidó lakosság megtelepedett az ország más területein is, s a közösségek jegyzőkönyveiben ott is megjelennck az egyszerűbb illusztrációk. Az istennevet tartalmazó szent iratokat a hagyomány szerint nem szabad kidobni, hanem — nehogy megszentségteleníthessék, vagy méltatlan célra használják — el kell temetni. A temetésig a használhatatlanná vált Tórákat, imakönyveket, mezuzákat és más iratokat elrejtve őrzik a zsinagóga vagy a temető egy erre szolgáló részében, erre utal e gyűjtemény hébér megnevezése: geniza (héberül elrejtett). Az el nem temetett, összegyűjtött genizák értékes történeti forrást jelentenek. Leghíresebb az 1896-ban felfedezett kairói geniza. Amennyiben a zsidó vallást tiszteletben tartva szeretnénk eljárni, úgy a rituálisan használhatatlanná vált, maradandó történeti értékkel nem bíró héber iratokat (jellemzően: imakönyvek töredékeit, héber feliratos pergamendarabkákat) temettessük el. 46