Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A ZSIDÓ KÖZÖSSÉG INTÉZMÉNYEI
nos gyakorlat szerint minden házasságkötés után pénzt kellett fizetni az uraságnak. Általában évenként választottak bírót, esküdteket és kisbírót. Ez a bíróság elsőfokú hatóságot képezett a zsidók egymás közti, illetve zsidók és keresztények közötti perekben. Mesterségüket szabadon űzhették, az uradalom területén üzletet nyithattak, melyeket azonban vasárnap és keresztény ünnepnapokon az istentisztelet végéig kötelesek voltak zárva tartani. Évi szabott összegért kóser mészárszéket tarthattak, és a vágó marhákat a községi legelőre küldhették. Kóser borkimérést nyithattak, vagy házaikban árulhattak kóser bort és uradalmi sört is, de csakis zsidóknak. Szombatzsinórt húzhattak ki. Temetőt birtokolhattak, és zsinagógát építhettek. Ha valaki nem tartozott a hitközséghez, azt mellőzték a zsinagógái szertartásoknál. A védelmi joggal nem rendelkező idegeneknek engedélyt kellett kérniük az átmeneti tartózkodásra is. Általában előírták, hogy a hitközség elöljárósága készítsen statútumokat és rendőri szabályzatot, melyeket az uradalom/kamara elé kellett terjeszteni jóváhagyásra. A zsidó emancipációt (1867: XVII. te.) követően a zsidó községek feladatai a hitélet irányítására szorítkoztak. A zsidó (hit) községek megnevezése a magyar és a német nyelvű iratokban hitközség (Cultusgemeinde), héberül kehila kadosa — szent község. Az iratokban rendszerint rövidítik (lásd: rövidítések a 106. oldalon). Hevra kadisa (régiesen: Chevra Kadisa) A hevra kadisák elsősorban a halottakkal, halállal kapcsolatos teendők végzésére alakultak, de sok egyéb feladatot is elláttak. A hevra gondozta a zsidó temetőt, és elvégezte a haldoklóknál, halottaknál az előírt és szokásos szertartásokat. A betegek számára gyakran kórházat tartottak fenn, de a nem ott fekvő betegeket is látogatták, szükség esetén segélyezték. (Nagyobb közösségekben gyakran külön beteglátogató egyletek is alakultak bikur holim néven.) A hevrák eredetileg önálló intézmények voltak, és nem tartoztak a (hit) község alá. A tagok természetesen tagjai voltak a hitközségnek, de
