Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)

A ZSIDÓ KÖZÖSSÉG INTÉZMÉNYEI

adószedők, kántor (házán), metsző (sakter), templomszolga (samesz), tanító és a rabbi.

A zsidók megtelepedését, zsidó község alapítását a privilégiumlevelekben engedélyezték, s rögzítették a közösség jogait és kötelezettségeit. A zsidó közösség évi védelmi és telekpénzt, különféle egyéb adókat fizetett, melyet évente, vagy évente több részletben fizethetett be az uradalom kasszájába. Ezen felül a földesúr születés- és névnapján, újévkor, húsvétkor, egyéb alkalmakkor (például Szent Márton napján) adandó ajándékokat szabott összegen tartoztak megváltani. Egyéb illetékektől,

A pesti hitközség jegyzőkönyvének címlapja — 1828

kvártélytól és forsponttól mentesek lettek, ezt esetenként szintén pénzben válthatták meg. Cserébe biztosították a zsidók megtelepedését, a közösség autonómiáját és vallásgyakorlatát.

Ha idegen zsidó kérte felvételét a hitközségbe, akkor előbb az uraságtói kell védlevelet kapnia, és csak ennek birtokában folyamodhatott a hitközséghez felvételért. A belépéshez mindig meghatározott összeget kellett fizetni, és ha valaki nem tudott megállapodni a hitközséggel, akkor a földesúri védelem is érvényét vesztette. A közösségből távozóknak megszabták, hogy aki kilép a közösségből, annak csak a hitközséggel kell megállapodnia, vagy ,,lelépési pénzt” is kell fizetnie az uraságnak. A házasságkötéseket is szabályozták: idegenek beházasodhattak, de az általá34