Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
Gondolatok a ״krónikásról", Kertész Ödönről
Gondolatok a ״krónikásról”, Kertész Ödönről Kertész Ödön 1942-ben rövid bevezetőt írt a MIKÉFE történetéhez. Tudjuk, hogy ez az esztendő a jogfosztó törvények, a növekvő veszélyérzet ideje. Szükségesnek tartja kiemelni, hogy nagymértékben támaszkodott régi elődje, Kemény Dávid három évtizedes áldásós működésének dokumentumaira. Ezután leír egy mai olvasó számára szívszorító mondatot, amely mögött összetorlódik a ki nem mondható fájdalom és csalódás: 0״ boldog világosságban láthatta a félévszázados ünnepséget, mi utódok alig vesszük észre a nagyobb határkövet és imbolygó léptekkel megyünk tovább. ” A krónikás jól és pontosan fogalmaz: az ״imbolygó” jelző magában sűríti, hogy a százéves évforduló ünneplése azért maradt el, mert a történelem nem igazolta vissza az elődök reményeit, nagy tetteik folytatása kétséges, ezért kétségbeesett és szorongó. Visszatekintve nehéz életpálya rajzolódik ki. Apja példája nyomán a tanítást hivatásaként felismerő Kertész szíwel-lélekkel azonosult a magyar nyelv és kultúra ügyével. Itt azonban pontosítanunk kell: azonosságot egy korszerű, demokratikus magyarság eszményével vállalt és ez az ideál elveszett a történelem viharaiban: már fiatal érteimiségiként "perem-létre" kényszerült, kiszorult a pályáról. Az árvaházi nevelőtanári munka a pedagógus-társadalom perifériája volt. Hiába publikált magvas írásokat, nem tudott országosan hatni, pedig képességei, tudása arra jelölhették volna. Aztán a háborús összeomlás sodrásában súlyos lelki sebeket szenvedett. Belebetegedett. Amikor végre 1925-ben a MIKEFE adott számára új lehetőséget, egyre rosszabb társadalmi feltételek közt dolgozhatott. Közel két évtizedes tevékenységének kétharmadára a hideri birodalom mind fenyegetőbb árnyéka vetült, a zsidóság befogadását elutasító korszak volt működésének időbeli kerete. (Az azonosulás egy törekvés egyik oldala: eredménye akkor lehet, ha a közeg, melynek elismerése a vágyott cél, befogadja.) Kertész demokratikus eszményeit, a benne élő modern magyarság-képet és az ettől elválaszthataüan zsidó azonosságtudatot, a harmonikus kéttős identitást, zsigerből elutasította a korszak magyar társadalma. 9
