Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

Gondolatok a ״krónikásról", Kertész Ödönről

Kertész a nevelő, ismeretterjesztő, tanári hivatás elkötelezettje. A magyar irodalom alapos ismerője: a Kosztolányi Dezsőről írt cikkében kigyűjtötte Babits és többi mestere műveiből az általuk vallott pedagógiai eszményeket, a tehetség felismerésének, kibontakoztatásának művészetét is. O is mélyen átérezte az árvaházi gyermekek sorsát, szeretet-éhségét, és ezt a szerzett tudást és tapasztalatot hasznosította a MIKEFE otthonaiban is.

A modern neveléstudomány érdekelte: a tanár és tanuló partnersége, az összefüggések felismertetésének elsajátítása, ami a tanári hivatás lényege. (Foglalkoztatta a hallgatói önkormányzat máig friss problémája.)

Megértette, hogy a zsidó tanoncok szakmához juttatása a megbélyegzés ellenszere és menedék is, de ezen túl fel kell vértezni tanítvanyait műveltséggel, sokoldalú ismeretekkel, emberséggel.

Kertész Ödön sorsa túlmutat személyes pályáján: egy nagy nemzedék tragédiáját is jelképezi. Tagjai készek voltak minden képességükkel a modern magyar nemzet ügyét szolgálni, de a korszak kiközösítette őket: felettük máig ott komorlik a magyar zsidóság elpusztításának előérzete.

A krónikás nagy tettet hajtott végre a MIKÉFE százéves történetének megírásával. Tisztelettel adózunk a tehetséges, kiváló nevelő emlékének.

Pozsonyi Béla és Dr. Szántó Miklós

10