Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Jeruzsálem: anno 1900-1930 (Kohn gyűjtemény képeslapjai) - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek (Budapest, 1999)
magyarra kell lennie, ka vagyonakoz me Itó életet a kar élni. " E2 a mobilitási készség különösképpen jellemezte a városokban élő zsidóságot, hiszen a nagyobb városok hitközségeit zömmel a neológia uralta. > 1875-b en jelentkezett Magyarországon a középkori keresztény antijudaizmus után a modern, politikai antiszemitizmus. Istóczy Győző kormánypárti politikus a zsidó bevándorlás ellen szólalt fel\ majd néhány év múlva már a zsidók Palesztinába való telepítését javasolta. Az Istóczy nevéhez fűződő antiszemita mozgalom új erőre kapott, amikor 1882-ben az ország keleti felében a középkori vérvádak elevenedtek fel. Egy eltűnt cselédlány miatt a zsidókat rituális gyilkossággal vádolták. A vizsgálat és az európai figyelmet kiváltó tiszaeszlári vérvádper 1883 elején zárult le, felmentő ítélettel, de az antiszemita zavargások utolsó hullámait csak 1883 augusztusában és szeptemberében lehetett — sok helyen fegyverrel — leverni. ❖ A törvényekben megteremtett egyenjogúsítást követően az asszimiiá lódott, neológ zsidóság a társadalmi befogadást is igényelte. A neológ hitközségek vezetői mindenkor lojálisak voltak a hatalomhoz, és egyaránt hirdették, hogy vallásukban a judaizmushoz, de nemzetiségükben, érzelmeikben a magyarsághoz ragaszkodnak. 18Q5-ben a magyar országgyűlés meghozta azt a nagy jelentőségű törvényét, amely a zsidó felekezetet a bevett vallások közé sorolta. Ezzel lehetővé vált a keresztény-zsidó vegyes házasság, a zsidóságba való betérés. ❖ A zsidó nemzeti jövőt megfogalmazó ״Der Judenstaat ״ megjelenésének évében (18QÓ) Magyarország fennállásának ezeréves ünnepét ülte. Az ünnepségeken részt vett a neológia elitje is, nemritkán a magyar nemesség hagyományos díszruhájában, a díszmagyarban feszengve. Létrehozták az Országos Magyar Izraelita Közalapot, amely a magyar zsidóság nemzeti (ti. magyar) szellemben való fejlődését volt hivatott előmozdítani. A millenniumi kiállításon a zsidóság összegyűjtött judaikáinak reprezentatív gyűjteményével vonu lt fel. B eszédeikben, megjelent cikkeikben azt a nézetet hangsúlyozták, amit a pesti Dohány utcai főrabbi, dr. Kohn Sámuel közölt még 1884-ben megjelent, a magyarországi zsidóság történetét feldolgozó művében. E szerint a magyarországi zsidóság a hajdanvolt Kazár Birodalom zsidó hitre tért törzsének leszármazottja, és együtt érkezett a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarsággal. Tehát: a magyarországi zsidóság ezek szerint nem a bibliai ősatyák leszármazottja, akik valaha Izrael földjén éltek, hanem a magyarsággal összeolvadt rokon nép fiai. A magyarországi zsidók számára Ferenc József valóban ״Jeruzsálem királya volt, ahogy a magyarországi királyok címeiben olvasható. •> Mint előzőleg is említettük, a magyarországi millennium évében Bécsben megjelent egy könyv, amely utóbb a modern kori zsidóság történetének talán legnagyobb horderejű fordulatához, a zsidó állam megteremtéséhez vezetett. A címe: A zsidó állam (Der Judenstaat), szerzője pedig amely később valóságos harccá változott. Erőteljesebbé vált az ortodoxia küzdelme is. 1865 őszén Nagymihályon huszonnégy rabbi kilenc pontba szedve meghatározta azo kát az istentiszteleti követelményeket, amelyek áthágása szemükben a zsidósággal való szakítást jelentette. Az első pont, amely megtiltotta, hogy a rabbi a zsinagógában ״ idegen ", azaz nem jiddis nyelven megszólaljon, és hogy az ilyen szónoklatnak helyet adó zsinagógába hithű zsidó belépjen, burkolt módon az asszimilációt is elutasította. •> A javuló anyagi körülmények, sőt az idővel megszerzett kulcspozíciók mellett a zsidóság már igényelte a társadalmi egyenjogúsítást is. A kiegyezés évében megszületett a régen várt emancipációs törvény. Az alig pár sorból álló törvény két fontos dolgot tartalmazott: vallásként határozta meg a zsidóságot az addigi nemzetiségi típusú megítéléssel szemben. Ezért szerepelt a szövegben az ״izraelita " kifejezés az addigi ״zsidó helyett. A törvény nem a zsidók összességének mint vallási testületnek adott jogokat, hanem az izraelita vallású egyének számára adott polgári jogokat. Ekk or az izraelita felekezet még nem volt azonos jogú a többi - bevett — felekezetiek ennek megoldására csak a század végén került sor. ❖ Az emancipációt megszavazó keresztény közvélemény azonban cserébe elvárta a zsidó társadalom belső reformját, és az államigazgatás is egyértelmű szervezeti vezetést igényelt. Ennek elősegítésére, az addigra polarizálódott helyzet tisztázására, báró Eötvös József kezdeményezésére 1868. február 17-én összehívták az Egyetemes Gyűlést, amely a zsidóság szervezeti felépítését lett volna hivatva meghatározni. Megegyezés nem született, a nézeteltérések miatt az ortodoxok kivonultak a kongresszusról, és a tervezett országos szervezet felállítását a neológ irányzat már egymaga fejezte be. A kongresszus folyamán a magyarországi zsidóság — a világon egyedülállóan — irányzatokra sza kadt, és nemritkán Magyarországon kívül is éles harcot folytatott egymással. A vallási újításokat bevezető, asszimilációra inkább hajlamos és a hagyományhű zsidó csoportok ellentétei a inodern világ majdnem minden országának zsidóságában föllelhetőek voltak, ám egyedül Magyarországon vezettek a különféle irányzatok szervezeti elkülönüléséig. •> A magyarországi zsidóság fejlődése előtt így két út állt. A főként az ország északi és keleti felében élő ortodoxia továbbra is ősei példája és a Sulhan Arúh szerint élt, tudását a jesivákban szerezte, és nem törekedett integrálódni a környező társadalomba, így asszimilációja is nagyrészt elmaradt. A kongresszus határozatait elfogadó neológia azonban igyekezett mindenben hasonulni a társadalom azon rétegeinek életmódjához, szokásaihoz, amelyekhez vagyoni helyzete, gazdasági-társadalmi pozíciója szerint tartozott. ״Akkoriban azt tartották a Délvidéken, hogy az ember csak ötszáz holdig lehet rác vagy sváb, azon felül ~ 6 ~
