Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Bevezető: "Szatócsmunkát nem adok a magyar zsidóknak.” Kohn Sámuel (1841-1920) és Büchler Sándor (1870-1944), a magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája
osztásnak megfelelően — az 1699 utáni történet egy részével készülhetett el. Kohn Sámuel 1900. októberi levele is ezt sugallja. Ehhez képest Büchler jelentősebb történeti forrásközlései és publikációi — a századunk elejétől az I. világháborúig terjedő időszakban — inkább az előkészületekről, illetőleg egyes részterületek gondós feldolgozásáról, mintsem a monografikus feldolgozottságról tanúskodnak. Nem tudjuk — mert erről sem tájékoztat bennünket Büchler, s az alább közölt Bánóczinak küldött levelek között sem találunk erre utalást —, hogy melyik résszel készültei 1903-ban. Az 1917-es évben mintha újabb fordulóponthoz érkezett volna a történetíró Büchler Sándor. Az Egyenlőség című felekezeti folyóirat december 22-i számában kezdte publikálni nagy munkáját, A zsidók története Magyarországon a mohácsi vésztől a szabadságharcig címmel. A tanulmányt útjáró bocsátó Előszóban a következőkre hívta fel Büchler az olvasók figyelmét: ״a magyar zsidók történetének az a négy századot felölelő részlete, melyet itt nyújtok, összefüggően eddig még nem volt feldolgozva. [...] Munkám régebben megjelent töredékes és ez alkalommal javított dolgozataimon alapszik."9 A terjedelmes tanulmány utolsóként közölt része — a mű 5. fejezete — a hetilap 1919. március 29-i számában jelent meg. E közel másfél év alatt összesen 25 folytatást adtak ki Büchler munkájából. A források és adatok feldolgozásában Büchler Sándor 1699-igjutott el. Ez az évszám kísértetiesen egybeesik azzal a dátummal, ameddig — saját bevallása szerint — Kohn Sámuel is eljutott. Vajon szándékosságról, vagy véletlen egybeesésről lehet szó? Nem lehet tudni, ugyanis ebből az időszakból nem ismerjük levelezésüket, de más forrásunk sem igen akad. Homályban tapogatózunk, ennélfogva csak hipotéziseket gyárthatunk. Az előzmények ismeretében kissé meglepő, hogy Büchler egy olyan korszak történetének feldolgozásához fogott, amellyel korábban ugyan behatóbban foglalkozott, de némiképp ellentmond a Kohnnal történt megállapodásnak. Miután Kohn kéziratát nem ismerjük, azt a feltételezést sem vethetjük el, hogy az idős, 75. életévét betöltött főrabbi átadta a további munkálatok céljából Büchler Sándornak jegyzeteit és az elkészült fejezeteket, sőt még a közlés jogáról is lemondott a javára. Azt sem lehet kizárnunk, hogy párhuzamosan mindketten ugyanazt a korszakot dolgozták fel. Ezzel azonban nem oldottuk meg teljesen a ,,rejtélyt”, hiszen mit kezdjünk a tanulmány sokat ígérő címével? Miért maradt torzó a mű a címben ígértekhez képest. Miért nem olvashatunk a XVIII-XIX. századi zsidó történelemről? Büchler ugyanis egy, mái־ elkészült kéziratra hivatkozva kezdte meg a publikálást 1917 telén. Miért szakadt akkor félbe a folytatásos 9 Egyenlőség, 1917. december 22. 20. old. 7
