Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Bevezető: "Szatócsmunkát nem adok a magyar zsidóknak.” Kohn Sámuel (1841-1920) és Büchler Sándor (1870-1944), a magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája

közlés 1919 tavaszán? Az egyik, talán legkézenfekvőbb magyarázat az lehet, hogy a valóságban mégsem jutott el a feldolgozásban 1848-ig, hanem csak 1699-ig. Ezt a feltételezést támaszthatja alá, hogy 1919 után megjelent történettudományi publikációi, szemben a korábbiakkal, alig érintették a tárgyalt korszakot. Azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után — hiszen ekkor szakadt hirtelen félbe a közlés — már nem nyílt mód a további publikálásra. Mellesleg az Egyenlőség — szemben korábbi gyakorlatával — az 1920-as évektől igencsak tartózkodott a véget nem érő folytatásokban megjelenő szépirodalmi és tudományos művek közlésétől. Megnyugtató és kielégítő választ nem kapunk.

A történet újabb állomásához Kohn 1920-ban bekövetkezett halálával érkezünk. Amikor Kohn Sámuel, a magyarországi neológ rabbikai־ doyenje élete 79. évében jobblétre szenderült, az őt méltató írások újabb adatokat szolgáltatnak történetírói portréjához. De vajon mit tudhatunk meg A zsidók története Magyarországon második kötetéről? Goldziher Ignác az Egyenlőség számára lediktált emlékező írásában a következőkre hívta fel figyelmünket: Kohn ״megírta a zsidók történetét Magyarországon, ő az első, aki ezt a tárgyat a maga teljes egészében feldőlgozta. Nagyszerűen dolgozta fel! R munka első része megjelent és úgy tudom: a második, befejező kötet nagyobb részével is elkészült. Sok kézirat kellett, hogy maradjon a hagyatékában."10 Az Egyenlőségnek ugyanazon számában egy névtelen cikkíró viszont úgy tudta, hogy Kohn Sámuelt ״a zsidók történetének második kötete foglalkoztatta, amellyel azonban elkészülni nem tudott. A befejező munka tanítványára, Süchler Sándor dr. keszthelyi rabbira vár, aki irodalmi hagyatékát is rendezni fogja.1'" A Múlt és Jövő hasábjain Weisz Miksa búcsúzott tőle. Történetírói munkásságát méltatva Weisz is kiemelte A zsidók története Magyarországon megjelent kötetét, ám ő is csak annyit írhatott a második kötetről, hogy ״úgy tudjuk — kéziratban csaknem elkészült." Weisz azt is elárulja, hogy Kohn ״nem sietett vele", hiszen ő ״a történeti igazságnak akart szolgája lenni, csak abszolút biztos eredményekkel akarta a tudományt szolgálni."12 Richtmann Mózes sem írhatott biztosabbat a Zsidó Szemlében annál, minthogy Kohn ״a második kötethez való anyagot gyűjtötte egész életén át. Hagyatékában talán található lesz az anyag egy részének feldolgozása is.”13 A

10 Goldziher Ignác: Kohn Sámuel. In: Egyenlőség, 1920. március 20. 1. old.

11 Kohn Sámuel. In: uott. 7. old.

12 Weisz Miksa: Kohn Sámuel. In: Múlt és Jövő, 1920. március 19. 4. old.

13 Richtmann Mózes: Kohn Sámuel főrabbi 1841-1920. In: Zsidó Szemle, 1921. március 19. 11. old.

8