Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Sábbátáj Czevinek prófétájaként szerepelt a XVII. században az elszászi szálmazású és Kis-Martonban tartózkodott Mordecháj ben Jesájás, ki 1729-ben Pozsonyban lelt örök nyugalmat. Korholó, bűnbánatra intő beszédeivel — emiatt kapta a Móchiách nevet — bejárta Közép- és Dél- Európát. A népszerű férfi utóbb messiásnak nyilvánította magát, megváltó szerepében a Németország és Olaszország zsidóságának egy része hódolattal járult eléje.148 Megváltó béke után áhítozott a zsidóság, sanyarúságot kapott helyette. Felszabadító messiást, örömet várt, eljött a gyász, a halál, mely sokak földi kínjának vetett véget. A be nem hódolt részek zsidói fölött borult be először az ég, a vihar a török vidékekre terjedt innen, kárral, pusztítással jelölvén útját. A királyi területeken lakó zsidók állapotának különben is zordon képe volt. Nemcsak keresetüket fogták mind szűkebb határok közé, hanem fejük fölött lebegett mindig a kiűzés réme. Az 1625-ben Sopronban tartott országgyűlés huszonnyolcadik törvénycikkelye, midőn a zsidókat és anabaptistákat régi szokás szerint bevonja az adózók sorába, hangsúlyozva, hogy ez nem jelenti egyszersmind az országba való bekebelezésüket.149 Az 1630-iki országgyűlés tizenötödik cikkelye a harmincadok és vámok haszonbérletétől tiltja el a zsidókat.150 E rendelkezést megújította az 1647-iki pozsonyi országgyűlés151 azon megokolással, hogy a zsidók az ország jogainak nem részesei, hűtlenek és lelkiismeretlenek. A háztulajdonos és idegen házakban lakó zsidók, valamint anabaptistáknak csak ideiglenesen tűrt voltát emeli ki nyomatékosan I. Lipót 1662-iki országgyűlése,152 midőn ezeket megadóztatja. A zsidók a polgári és természetesen a politikai jogokból ki voltak zárva, vallásukát azonban háborítás nélkül gyakorolhatták. Utóbbi tekintetben tehát jobb volt a 148 Büchler Sándor: Die Grabschrift des Mardochai Mochiach, Gedenkbuch zur Erinnerung an David Kaufímann, Weisz S., Avné bét hajócér 12, 30-33. Bernhard wachstein Die Inschriften des alten Judenfriedhofes in Wien, II. 237-238., Grünwald Lipót Hacófe méerec Hagar II. ért. 150; Grünwald állítása (Egyenlőség, XXXVII. évi. 12-13. sz.), hogy látta s olvasta Sábbátáj Cevi sírfeliratát, még bizonyításra szorul. 149 Juxta antiquam consuentudinem, judaei, anabaptistáé ne tamen per hoc regno incorporentur. 150 Atque judaei, tam a tricesimarum, quam teloniorum arendatione amoveantur. 151 XCI. törvénycikkely 8. §: Hoc loci renovatur art. 15. anni 1630. vigere cujus, ut judaei ab arendatione teloniorum, veluti jurium regni incapaces, infideli, et nulla conscientia praediti, finita hac diaeta, quantocyus amovoantur, ac. ut contrarium facientes, hoenam amissionis telonii incurrant ipso facto. A zsidó vámosok elmozdítását igen szigorúan parancsolta meg az 1644. országgyűlés 79. törvénycikkelye, épúgy az 1723. országgy. 15. te. 2. és 4. §. 152 Donec in requno tolerani fuerint, 12. törvénycikk 1. §. 63
