Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
helyzetük, mint a protestánsoké. A protestánsoktól nemcsak hogy ájtatoskodási helyeket vettek el, hanem tilos volt nekik egyszersmind, hogy a birtokukban maradtakat templomoknak nevezzék. A vallási türelmetlenség egyedül az imaház elnevezést engedte meg. Mikor a protestánsokat arra akarták bírni, hogy az evangélikus megkülönböztető jelzőt ne használhassák, az 1637/8-iki országgyűlésen Illésházy Gáspár elkeseredten fakadt ki:153 a zsidók és oláhoknak vannak saját főnökeik, a cigányoknak is megvan a saját nevük és mi elvenni engednők a mi becsületes elnevezésünket? Az 1662. országgyűlés óta nem telt el egy évtized, hogy I. Lipót a be nem hódolt vidékek egy részének zsidóitól elvolta a türelmet. Ezen 1671. esztendőben április 24-én — írja a soproni német krónikás — az összes zsidóknak Bécs városából és a magyar királyságból távozniok kellett. Még nincs felderítve, hogy mi okból kerültek az alsó-ausztriaiak sorsára a nyugati határvárosokban lakó magyar zsidók, mert valószínűleg csakis ezek űzettek ki.154 Az Ausztriával szomszédos hitközségek régente Bécsnek képezték fiókhitközségeit. Bécsi zsidó szedi be a határhelységek zsidóitól a kincstári adót, 1619-ben Kis- és Nagy-Marton hitközsége az alsó-ausztriai zsidókkal együtt fizeti a rendkívüli adót. Lakompak rabbija a bécsi rabbi hatósága alá tartozott. A közelség és érdekközösség még nem fejti meg, hogy Lipót császár miért sújtotta egyformán az osztrák és magyal־ zsidókat. A zsidókkal való elégületlenség, mely a kiűzés oka lehetett, ez időben csak Kismartonban tapasztalható. A sz. kir. város polgárai 1665-ben panaszt emeltek Esterházy gróf ellen, hogy a zsidókat pártfogolván, a polgárság neheztelésére ad okot. A zsidók a gróf támogatásával a sz. kir. város területén üzletet nyitottak és sóval kereskedtek. A száműzött lakompaki és kismartoni zsidók Prága, Berlin, Odera-Frankfurt, Zolkiewben leltek új hazát. Kitiltásuk csak néhány hónapon át tartott. Augusztus 20-án Lipót visszavonta rendeletét és a zsidók letelepedése újra megkezdődött. Bécs ostromakor 1683-ban a visszatért zsidóknak, ismét kijutott a sorscsapásból. Nagy-Marton környékén a török felprédálta a hitközségeket, zsidó családokat foglyul ejtve, Törökországba hurcolt. A foglyok közül a legtöbbet a belgrádi zsidók váltották ki. A török hódoltság utolsó évtizedeiben Budinban — így nevezték törökül Budát — járt Evlia Cselebi világutazó, ki feljegyzéseiben a zsidókról is megemlékezett. Értesülései közt, melyekben hiteles adat megbízhatatlannal váltakozik, előfordul, 153 Zsilinszky Mihály: Az 1637/38־ki pozsonyi országgyűlés története. 154 Biichler, i. m., 156—175. 64
