Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Budán kívül legtöbb spanyol szertartási! spanyol zsidó Temesvárod és Gyulaiéhérvárott lakott. Erdélybe Bethlen Gábor segítette beköltözésüket, ki 1623. június 23-án utasította Tholdalagi Miklóst, hogy a ״zsidók közül ha kik ki akarnak jönni, assecuratoria levelüket megadván nekik, magával együtt kijöhetnek és itt magunkkai szemben lévén, ha ez állapot tetszeni fog nekik, úgy viselünk gondot reájok, amint magok állapotja kívánja. Ha mi drága marhákat magukkal kihoznak, nem árt, találkozik megvevőjük.” A török zsidó megérkeztek, a fejedelem három nap múlva kiváltságot adott nekik, melyekben meghatározta, hogy kerített helyeken lakjanak, szabad kereskedésük legyen, ügyes-bajos dolgaik elintézésére jogtudós nemes rendeltetik föléjük; az állam érdekeit ne sértsék, kiváltságuk az anabaptistákéval egyezzék, vallásukat szabadon gyakorolhatják; nehogy bántalom érje őket, ezért keresztény ruházatot ne viseljenek; zsidók bevándorlása elé akadály ne kerüljön, külföldre kivihetnek pénzt; ha ki kellene költözködniök, akkor egy év alatt eladhatják, vagy biztos helyre vihetik vagyonukat; az egyik bűnéért a többi ne lakoljon; Szacza Abrahám konstantinápolyi orvos szabadon járhat-kelhet az országban. Bethlen Gábor kiváltságlevelét, melynek célja az volt, hogy a háborúk viszontagságainak kitett Erdélyt idegenekkel benépesítve, a régi hatalmas Dáciához tegye hasonlóvá; az 1627-iki gyulafehérvári országgyűlés is megerősítette. A XVI. és XVII. században Magyarország legnépesebb hitközsége a budai volt. E szerephez könnyű szerrel jutott, mert a török hódoltság idején Magyarországon hozzávetőleg alig lehetett kétezer léleknél több zsidó lakó. Kecskemét környékén csak három zsidóra akadunk. Mivel Buda közelségében nem volt zsidó, ennélfogva a budai zsidók főkép egymást közt házasodtak. Nyitramegye 1593-iki adólajstroma százharmincegy zsidónál többet nem bír felmutatni. Szucsány vidékén a XVII. században nem volt zsidó hitközség, egy vízbe fúlt zsidót tehát az ungarisch-bródi temetőbe szállítottak innen." Buda ezidőben rászolgált azokra a díszes jelzőkre, melyekkel illették. ״A bölesek és írástudók nagy városában” társulatok, úgynevezett klastromok voltak ekkor, ahol szorgalmasan folyt az imádság és tanulás. Zsidó felfogás, hogy az ember lelki üdvösséget biztosít magának, ha az áhítatot és tanulási hajlamot ébren tartja, ezért asszonyok és férfiak versenyezve hagyományoztak pénzt és ékszert ez egyletek számára. Buda visszafoglalásakor három ily társulat, mindegyik 10-30 tagból álló, működött. A tagok minden hétfőn, szerdán, csütörtökön egy tudós vezetése mellett átvirrasztották az éjszakát, olvasták a bibliát, a misnát és a midrás-köny- 99 99 Büchler, i. m., 116-125. 39
