Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
veket. Hajnalhasadáskor a titkos tanba, azóhárbamélyedtek. Mikor lelkűk betellett miszticizmussal, zsolozsmákat énekeltek. A zsidó tudomány ápolására szorult még a talmud-iskola. Vajon szerzett-e az ifjúság talmud és biblián kívül más ismereteket is, kétséges. A zsidó e korban türelmetlen volt a zsidó keretbe és életbe nem tartozó ismeretekkel szemben. Budán sem lehetett másként, hogy a gyermekek megtanulták a héber betűvetést, olvasást, de a ״szerzetes” vagyis a nem zsidó írás és olvasásra ügyet se vetettek. A jámborsággal együtt járt Budán a jótékonyság. Voltak különféle jótékonyegyletek: betegápolási, temetkezési, szegényruházó. A temetkezési egyletben — ma chevra kadisának neveznék — a tisztviselők választása évenkint történt. Az egylet pénztárát, felszerelését és temetkezési díjak fejében letett zálogokat két hites kezelte; az egyiknél a bezárt pénztár volt, a másik a hozzávaló kulcsot bírta. Az egylet élén álló gondnokokat törökösen kábri hasinak nevezték. A ruhakiosztás télen, a Makkabeusok ünnepén, Chanukkakor történt, amikor az egyleti tagok egyszersmind mulatságot rendeztek. A társulati tagok jótékonysági érzelmét prédikációkkal tartották ébren. Az egylet rabbija — nem a főrabbi — a vigasztalás (Náchámu) és a Makkabeus-ünnep szombatján lelkesítő beszédet tartott az emberszeretetről, ugyanekkor a község kicsinye, nagyja az egylet céljaira adómányokat ajánlott. A budai vagyonos zsidók végrendeletükben megemlékeznek a jótékony egyletek támogatásáról és pénzt hagyományoznak szegény leányok számára férjhezmenetelük idejére. A jótékony szív nemcsak a város falai közt hintette szét a nemes szív áldását, hanem magához vonta a távollévőket is, jótékonyságát a külföld szegényeivel is éreztette. Buda ״a szétszóródás egyik legelőkelőbb községe; melynek tagjai a külföldön is tiszteltek és becsültek” megjelent mindenütt, hol a nyomor felütötte fejét. Amint a középkorban a keresztény nagy érdemnek tartotta, ha a rabszolga hitsorsosát kiválthatta, akként a budai zsidóknál is a legnemesebb kötelességek közé tartozott a zsidó foglyok kiváltása. Midőn a török Bécset ostromolja, Buda zsidósága egyszerre kétezer tallért küld a tatár fogságban sínylődő zsidók kiszabadítására. A szentföldi küldöttek gyakran meglátogatták a várost, hogy szegényeik részére gyűjtsenek. De Buda jószántából is elküldött évenként néhány száz rénes forintot Palesztinába, Száfed, Jeruzsálem és Hebron szegényei s írástudói segélyezésére, iskolái fenntartására. 40
