Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig

szeri-száma nem volt. Az ünnepi hangulatban a zsidókról sem feledkeztek meg. Gúny, becsmérlés, szidalom érte őket, hogy török alattvaló létükre erejükhöz mérten a törököt segítették, hogy vagyonuk és életük megóvása miatt a küzdelemtől sem riadtak vissza. Egy olasz lantos gúny verset írt róluk, honfitársai pedig Rómában úgy mulattak, hogy zsidókat a Tiberbe vetettek, néhányat összevertek azokból, hogy véreik Budát védték.

A budai zsidó foglyok, kik elárasztották Cseh-, Morva-, Németországot, jókora dolgot adtak hitsorsosaiknak. A zsidó törvényszékeket a holttá nyilvánítás foglalkoztatta, megvitatták, házasodhatik-e a férj, kinek nejét állítólag megölték, a hitközségi tagok pedig a foglyok kiváltásán fáradoztak. A sors próbára tette a zsidók könyörületességét, mely méltó maradt a régi hírnévhez.

Egész Európában megindult a gyűjtési mozgalom. Velence, Ferrara, Verona zsidói jártak elől ajó példával. Különös érdemeket szereztek maguknak a váltságdíj megszerzésében a Kis-Martonban megtelepedett Spitz Abrahám ben Mózes, Lázár Hirschl Stomfáról,158 Oppenheim Sámuel159 bécsi nagykereskedőkés bankárok. De főleg a fiatal prágai Taussig Alexander Süsskind, kinek bátorságát egy 1688-ban megjelent német-héber dal magasztalja. Taussig állítólag a budai zsidók számára életüket és vagyonukat védő levelet eszközölt ki Lipót császártól, melyet a lothringéni hercegnek kézbesített, akit pénzígérettel arra bírt, hogy járjon el a leirat érteimében. Az utolsó ostrom napján háromszor hirdetteté ki az approcheokban, hogy a császáriak ne tegyenek kárt a zsidók életében. A lothringeni herceg útlevelét magához vevén, a császáriakkal benyomult Budára, ahol a zsidókat a templomba gyűjtötte, az épület elé őrséget állíttatott, mely jópénzen megvédte a bennszorultakat. Megkegyelmeztetésükért váltságdíjat ajánlott, melynek megfizetéséért kezeseket állított. A foglyokat, számszerint 270 zsidót és a hitközség 35 tóráját Nikolsburgba szállíttatta, ahol megkezdé a váltságpénz gyűjtését. Reménye, hogy az őszszeg hamar kezében lesz, meghiúsult. Nikolsburg azt hajtogatta, hogy nem tudja a pénzt előteremteni, mert jótékonyságát más rabok vették igénybe. Törökország szintén kivonta magát, azt állítván, hogy a lengyel zsidók kiváltása képezi gondját. A váltságdíjat sürgették, a határidő lejárt, Taussigot tehát a kezesekkel 39 héten át

158 Pozsony város levéltárának. Lad. XXXV., no. 147c. okmánya 1675. okt. 19־ről elrendeli a városnak: dem Graff Palfischen Juden von Stampfen, Lazaro Hirschl gnädig verwilligt, dass Er sambt seinen Zweiyen Camoraden, zu Einbringung der allhier unterschliedlich zu suchen — dass aush viderumben abzustatten habenden Schulden, sich in die Zwey Monath lang allhier aufhalten, und in der Statt frey, und unaufgehaltener auss — und Eingehen möge. Sírfelirata Wachstein, II., 29-30.

159 A budai foglyok kiváltásánál szerzett érdemeiről Hamagid V., 37-38, Wachstein II, 13.

70