Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
fogva tartották nehéz rabságban. Taussig bebörtönöztetésének egyik okát az a vád is képezte, hogy a budai zsidó foglyok vagyonával hűtlenül sáfárkodott; a ráfogás alól esküvel tisztázta magát. Közbenjárás és pénzáldozat megszerezte neki a szabadságot. Túszul állítván maga helyett anyját és fivérét, rabbik és a nikolsburgi hitközség ajánlólevelével bevándorolta a ghettókat, hogy apránként összekaparítsa a váltságösszegnek még hiányzó részét. A szerencsésen megmenekült budai zsidók Cseh-, Morva-, Német- és Törökország ghettóiban pihenték ki fáradalmaikat és a megpróbáltatásokat, melyek rájuk szakadtak. Származási helyüket az Ofner névben tartották fenn; némelyek a Budáról származott, a Budáról elkergetett, a Buda tüzéből megmenekült gerenda-jelöléseket függesztettek nevük mellé. Jeruzsálembe költözött Dávid ben Ózer, ki 1705-ben aláírta az átkot a sabbatheus félekezet ellen. Ábrahám ben Czevi visszatért Magyarországba, ahol tanítónak szegődött el. Prágába költözött József ben Gerzson, a rabbitanácsos fia, ki utóbb Szmirnába vándorolt. Neve a Rós Jószéf kiadása által Ion ismertté. Ugyancsak Prágában, szülővárosában telepedett meg, ahol a rabbiszék tagja lett, Schulhof Izsák ben Salamon, kinek családjában évenként az Elül 14-ikét purim vígsággal ünnepelték annak emlékére, hogy Schulhof sok viszontagság után 1686. szeptembér 3-án megszabadult a biztos haláltól. Gyászdalokban és egy becses történeti visszapillantásban örökítette meg Buda visszavívásának eseményeit. Feleségét, Kóhén Efráim rabbi leányát, a visszafoglalás napján gyilkolták le, hét éves Sámson fiát pedig három hónapig tartották fogságban, melynek keservei a fiút életétől fősztották meg Győrben. Prágában találjuk még Kóhén Chájimot, Ofner Ábrahámot, Áskenázi Farkast, Jakab rabbi fiát, ki a nagy hitközség szolgálatában is tudománynyal foglalkozott. Nikolsburgban talált menedéket Jónátán ben Jakab elöljáró, aki öreg napjaiban a tóra tanulmányozásában találta kedvét. Öröme telt a rabbik társaságában, kiknek vallási szokásairól, mondásairól egyet-mást feljegyzett. Mély vallásosságának és misztikus hajlamának kifejezője a Dyherenfurthban megjelent ״Jonátán tolla” című dolgozata, mely élet- és vallási szabályok gyűjteménye; ugyanitt adta ki Menáchém Ázárjának kabbalisztikus munkáját, a Máámár hoitim-t, négy évvel később meg a ״Neu Máásze Buch” német-zsidó nyelven írt könyvét, mely legendákat és elbeszéléseket tartalmaz. Németországba vándorolt Józsefben Sámuel, kinek imái és énekei Wandsbeckben 1733-ban hagyták el a sajtót. Bambergbe vitték foglyul Jakabot, kinek őse állítólag rábírta Izabella királynét, hogy adja át Budát Szulejmán szultánnak. Keserves állapotban sínylődött fogsága alatt az öreg József ben Mózes, ki visszatért Magyarországba. Közel négy éven át ette a szolgaság kenyerét, gazdái 71
