Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
hogy Szulejmán 1526-ban összesen mintegy háromezer keresztényt, zsidót, tudóst, ráját hurcoltatott Konstantinápolyba, kiket Galatában, Jedkuleban, Khászköjban telepített meg. Buda harmadik ostrománál egy zsidó a Bécsi kapunál elhelyezett hatalmas ágyút váratlanul elsütötte és a berohanó császári seregből néhány ezer katonát ölt meg vele. Ezért a budai zsidók abban a jutalomban részesültek a töröktői, hogy mentesek lettek minden kormányzósági adó alól, viszont a magyarok, németek, csehek előtt annyira gyűlöletesekké váltak, hogy felnyársalva sütötték meg a kezükbe esett zsidót. Evlia Cselebi közlése szerint a budai zsidók két városrészben (mahalle) laktak és két zsinagógájuk volt, egyik negyedük a Bécsi kapu mellett húzódott és kőépületekben volt ott lakásuk. Érdekes adata, hogy budai zsidó nők szőtték a seják nevű posztót, melyet Magyarországon kívül sehol se készítettek.'55 A Bécs felszabadulását követő évben, 1684-ben a császári hadsereg Buda őstromához fogott. A szerencse, mely útjában Visegrád és Vácig kísérte, Budánál cserbenhagyta. A török ellenállását vitézség, véráldozat nem tudta megtörni. Az ostrom alatt a zsidók is kitettek magukért. Akik a császáriakkal rokonszenveztek, megszöktek Budáról, akik pedig nem hagyták el a várost, azokat arra kényszerítették, hogy a vár védelmi munkálataiban részt vegyenek, a résbetöméseknél, a legveszedelmesebb helyeken dolgozzanak. A zsidók és törökök buzgalmát fokozta egy keresztény fogoly vallomása, hogy a császáriak, ha birtokukba kerül a vár, mindnyájukat kard élére hányják. Vagyonuk és életük megóvása miatt elhatározták, hogy a végsőkig fognak küzdeni. A várőrséget pedig pénzzel, ígéretekkel bátorították. Elszántságukat ellankasztotta egy ízben a vak hír, hogy a császáriak segédcsapatokkal megerősödnek, amire a budai töröknek nem volt kilátása. A gondolat, hogy a biztos romlás szélén állnak, elvette kedvüket az ellentállástól. Az éhségtől elcsigázott törökök és a jövőjükért aggódó zsidók örömmel látták, hogy a császáriak százkilenc napig tartó ostroma után (júl. 14.-okt. 30.) eltávoztak Buda alól. Buda vívásának sikertelensége elkeseredést szült a zsidók ellen. A keresztények rajtuk éreztették bosszújukat, amiért a császáriak üres kézzel vonultak vissza. Elégületlenségük igazolására a legképtelenebb híreket terjesztették levelekben és újságokban a zsidók felől. Budán — úgy mondogatták — harmincezer, többnyire gazdag zsidó lakik, akik a török fogságba esett keresztényeket kegyetlenül legyilkolták. Buda már csaknem a császáriak kezében volt, a budai haditanács is, melyben három basa vett részt, a vár feladására tökélte el magát, de a tervet meghiúsította 155 155 Dr. Karácson Imre. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 219., 237., 250- 251. 65
