Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
szegénységgel küzdve tengette életét.108 Kóhén Náftáli későbbi sorsáról semmit se tudunk.109 Visszaköltözött-e Magyarországba, vagy török földön fejezte be életét? A wormsi emlékkönyv nevét azon tudós és vértanúságot szenvedett férfiak közt említi, kiknek lelki üdvösségéért imát rebegtek e rajnamelléki városban. A magyar zsidók eltávozásával megfogyatkozott szófiai községben a magyarok emlékét egyes meggyökeredzett szokásuk őrizte meg ott. Ezek közül néhány oly elviselhetetlenül terhessé vált Szófiára, hogy a hitközség idővel kérdést intézett Törökország rabbijaihoz, vajon a hívek a magyar szokásoktól visszatérhetnek-e a régiekhez. A török tudósok oly feltétel alatt engedték meg nekik, hogy szakítsanak a súlyos magyar hagyományokkal, ha három rabbitól feloldó határozatot nyernek. Ismeretlen az ok, mely a budaiakat Szófia elhagyására kényszeríté. Úgy látszik, hogy nem önként vándoroltak ki a szépfekvésű, termékeny vidékű Vardar menti városból Kavalába, melynek vize rossz, ihatatlan, az éghajlata egészségtelen, emberirtó, gyakorta szenved rablóbeütésektől, lakói a szultán száműzöttei, sem nekik, sem utódaiknak nem szabad a városból kimozdulni. ,,Oly vidék ez — úgy jellemzi egy zsidó író Kavalát — hova feleség nem követi férjét.” A budaiak ez elhagyatott kárhozatos földön is gondosan ápolták magyar szókásáikat. A zsidó tudományt gondosan művelték, tudósok és rabbik nem szűntek meg köztük. Rabbijuknak tekintették Mátiszjó ben Nátánt, Sidero-Kapsa híres rabbiját, kihez a Budán újra megalakult hitközség is felvilágosításért fordult vallási ügyekben. Lehetséges, hogy Mózes ben Náthán és Elkónó ben Jakab, kik 1562-ben a kavalai rabbitanács tagjai, magyar eredetűek voltak. A budai zsidóság egy másik töredéke elvetődött a ״hét kút” városába, a bolgárországi Viddinbe, Szalonikibe, szintúgy Konstantinápolyba, melynek budai hitközsége Aser rabbijának erőszakoskodásával vált ismertté, de egyszersmind arról, hogy hívei a XVI. század végén is keményen, magyarosan ejtették ki a szavakat. A konstantinápolyi ״budaiak” zsinagógája 1554-ben tűzvésznek esett áldozatul. Néhány száz zsidóház és több zsinagóga pusztult el akkor, mivel a janicsárok ahelyett, hogy oltani segítették volna, szurkot, kócot dobtak a lángok közé, hogy növeljék a veszedelmet. Zsinagógájuk elhamvadása óta a magyarok a német szertartású templomba jártak istentiszteletüket végezni. 108 Katalog der hebräischen Handschriften der Universitäts-Bibliothek, Strassburg, 1881, 52. 109 Lehet, hogy törökországi tartózkodása alatt intézte a Szerencsés Imre gyermekeire vonatkozó kérdést Lévi Élijó konstantinápolyi rabbihoz; Lévi Elijó ugyanis már Szerencsés haláláról szól responsumában. 95. sz. 46
