Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
E templomot 1578. március 24.-én a Miksa császár portai követségéhez tartozó Gerlach István is fölkereste, ki tapasztalatait így beszéli el: Korán reggel a német zsinagógában voltam, hol fiatal és öreg együtt olvasott és énekelt. Néha egy énekelt a többi előtt. Mindegyik léjét fehér kendő takarta, melynek négy sarkán barna vagy fekete darabokat lehetett látni. Az ének alatt gyakran együttesen felugráltak. Az istentisztelet vége felé egy szekrény- vagy tartóból kiémelték a pergamentre írt, aranyos ruhába burkolt tízparancsolatot, mely két pálcára volt felgöngyölítve. A pálcák végén két ezüst gomb volt, melyeken ezüst láncocskákon ezüst csengetyűk függtek. Felhívtak négyet-ötöt. A legtöbb asszert ígérő azt a tisztséget kapta, hogy összecsavarta a tízparancsolatot, s körülhordozván, megmutatta a közönségnek. Eire ismét aranyos ruhát húztak a tízparancsolatra és biztos helyre tették. A nők nem jártak ide, hanem fönt a férfi-templom mögött volt egy termük, melynek rostélyain át nyílt részükre kilátás. A templom négyszögű, jókora magas volt, mintegy félig kipadlózva; felül párkány volt, melyre könyveiket rakták. Köröskörül a falak mellett székek voltak, a közepén csak annyi hely, hogy éppen járni lehetett. Mindenütt lámpák és szép réz gyertyatartók, ugyancsak sok könyv, melyekből olvastak. Ezen templomban mintegy háromszáz férfiú volt jelen. Szaloniki, Szófia, Viddin és Kavalán kívül még Plevnába is eljutott a magyarok csoportja, mely a túlsúlyban lévő spanyol és német telepesekkel szemben is megtartotta önállóságát. A plevnai hitközség német elemei ez időben a Lengyelországban élt Lurja Salamon, Iszerlesz Mózes és Kóhén József rabbiktól nyertén a vallásügyi tanácsokat. Eleinte úgy látszott, hogy a két rokon szertartású hitközség, a magyar és német közt, ha nem is történik meg az egybeolvadás, legalább meglesz a békés összetartás. A kapcsot megteremtette egy jótékony- s temetkezési egylet, melyet közösen alapítottak. Egy darabig megfértek egymással, de csakhamar elváltak, mert a származás és szokáskülönbség, mely a Balkán-félszigeten a görög és spanyol zsidók közt annyi visszavonásra adott alkalmat, náluk sem tűrte meg az egyesülés fékét. A forróvérű budaiak nemcsak a németekkel tűztek össze, hanem az összes plevnai zsidókkal. A viszály elöljáró-választásból eredt, melybe a budaiak nem akartak beleegyezni. Úgy látszik, hogy a spanyoloknak és németeknek volt az a terve, hogy a három zsidó gyarmat a szertartási szabadság megsértése nélkül közös elöljárókat válaszszón, kik az adminisztratív ügyeket vezessék. Ez pedig nem volt ínyére a magyar kisebbségnek. A budaiak meglakoltak makacsságukért. A plevnai zsidók 15 hitközségi tag kivételével visszavonhatatlanul megfogadták, hogy a hozzájuk költözött magyarokért, bármi érje őket, három éven át nem fognak közbenjárni a vajdánál és a városi hatóságnál. Átkukat csak az esetben 47
