Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon
nek a fiúközépiskolaival történő egyenjogúsítása, illetve az 1927-es rendelet precíz szabályozása. Ezáltal számos intézménybe korlátozás nélkül vehettek fel nőket: a tudományegyetemeken a bölcsészeti, a matematikaitermészettudományi, az orvostudományi karokra, illetve a gyógyszerészeti tanfolyamra, továbbá a Közgazdaságtudományi Kar kereskedelmi és mezőgazdasági szakosztályaira, a műegyetemen pedig a közgazdasági osztályra. Mégsem voltak igazán hatásosak ezek az intézkedések, hiszen az autonómiájukat féltékenyen őrző felsőoktatási intézmények vezetőinek az álláspontja többnyire eltért a miniszterétől, így a hölgyek tömeges felvételét sikeresen akadályozták a továbbiakban is. Ennek megfelelően a nőhallgatók aránya 13% körüli volt a harmincas évek legelején - s nagyjából ezen a szinten is maradt az egész évtizedben, majd csak a második világháború idején kezdett ismét növekedni. Legtöbben közülük a bölcsészkarokra, a legkevesebben pedig az e szempontból sokkal konzervatívabb orvoskarokra iratkozhattak be (különösen a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskara zárkózott el a nők felvételétől). Az állandó hazai és nemzetközi bírálatok, illetve a konszolidálódott magyar politikai és gazdasági viszonyok következtében 1928-ban került sor a numerus clausus módosítására (XIV. t.c.). Ezt leginkább az eredeti törvényt meg sem szavazó gróf Klebeisberg Kuno, Bethlen István mellett a korszak másik nagy államférfiúja, minden idők egyik legkiválóbb magyar vallás- és közoktatásügyi minisztere szorgalmazta. Annál is inkább, mert 1925 decemberében neki kellett Genfben, a Népszövetség előtt az általa is szerencsétlennek tartott törvényt megvédenie. Az 1928-as módosítás indokolása szerint: „[...] úgy a külföldi közvélemény egy részében, mint pedig a magyarországi zsidóság körében a 3. § harmadik bekezdése számos félreértésre adott okot. Ami pedig még ennél is súlyosabb, az az a körülmény, hogy a külföldi közvélemény egy számottevő részébe beivódott az a hit, hogy mi igazságtalanul bánunk a magyarországi kisebbséggel, ami ürügyül szolgálhat az idegen államokban élő magyar kisebbségek kedvezőtlen kezelésére, amire Magyarországnak még csak ürügyet sem szabad szolgáltatnia.”6 A törvény kicsit homályos megfogalmazása alapján a felvételeknél „a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle foglalkozási ágakhoz 6 A magyar törvények szövegét és indokolását már az interneten is megtalálhatjuk, az egyszerűség kedvéért innen veszem az idézeteket a továbbiakban is: http://www, 1000ev.hu/ (letöltés: 2010. november 27.) 17
