Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

(mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassák fel.” Mivel a nemzethűséget, az erkölcsi megbízhatóságot, a szellemi képességeket igen nehéz pontosan és objektiven meghatározni, ráadásul a további elvárások - a foglalkozási ágak közötti igazságos megoszlás, a törvényhatóságok nagyjából egyenlő képviselete - is bajosan voltak kivi- telezhetőek, részben jogosak voltak a módosított törvénnyel szembeni bírálatok.

Ezekre Klebelsberg a következőképpen válaszolt a törvényjavaslat parlamenti vitájában: „Rátérve a dolog érdemére, abban tökéletesen igazuk van az ellenzéki képviselő uraknak, hogy ezekben a szelekciós princípiumokban van valami mesterséges és erőltetett. De mindaddig, míg vissza nemi térhetünk a teljes tanszabadság alapjára, amely a kormánynak végső célja, addig valamiféle szelekciós szempontokat fel kell állítani. [...] Azt kellene mondani, a demokrácia azt követeli, hogy tekintet nélkül a szülők helyzetére, vegyük azokat, akik a legjobban tanulnak. De nem veszik észre igen t. uraim, hogy ebben valami nagyon antidemokratikus van? Mert annak a gazdag szülőnek a gyermeke, aki külön szobában lakik és tanul, aki mellett instruktort tarthatnak a szülők, sokkal kedvezőbb anyagi helyzettel startol, mint a szegény szülőnek a gyermeke... [...] A miniszterelnök úr és én is kijelentettem, hogy elfogadunk bármilyen szelekciós rendszert, ha az plauzíbilisnak látszik. Legyünk tekintettel az intellektuelekre, az ország főfoglalkozási ágára, a mezőgazdaságra, azután a többi foglalkozási ágakra, de legyünk figyelemmel a gyermek erkölcsiségére és tanulmányi eredményére is. Ha ezeket a momentumokat kombinálni fogjuk, azt hiszem, tűrhető eredményre fogunk jutni. A helyes megoldást majd az hozza meg, ha Isten segítségével hozzájutunk ahhoz, hogy erre az átmeneti intézkedésre szükség nem lesz.”7

A Klebelsberg által átmenetinek tekintett intézkedések azonban továbbra is érvényben maradtak, és nem csak a két világháború között, hiszen Magyarországon azóta sem tértek vissza a teljes tanszabadság alapjára. Az 1928-as módosítás következtében kezdetben ugyan emelkedett a zsidók arányszáma a felsőoktatásban, 1933/34-től azonban ismét csökkenésnek indult. Az 1930-as években - különösen 1935/36-tól - egyébként is fokozatosan csökkent a felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma. A

7 Klebelsberg felszólalása a numerus clausus törvény módosításának tárgyalása végén, 1928. február 28-án: Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Tizedik köt. (Budapest, Athenaeum, 1928.) 236-237. p.

18