Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

nélkül minden főiskolára, tehát az egyetemi tanulmányok végzésére is minősítést ad, míg a leánykollégium az utóbbira nem.” Mindehhez persze hozzá kell tennem, hogy - mivel a numerus clausus a hölgyek felvételét is megnehezítette - a nők aránya változatlanul alacsony maradt a felsőoktatásban, voltak olyan karok és osztályok, amelyekre egyáltalán nem vehették föl őket (a jogi, a műszaki és a közgazdasági képzés egyes területei). Ráadásul az 1926-os törvény értelmében a kultuszminiszter a hölgyek felvételét rendeleti úton is korlátozhatta.

1927-ben két olyan vallás- és közoktatásügyi rendelet született, amely érintette a felvételi szabályozást: a 60.000/1927. V.K.M. sz. rendelet a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló, 1927. évi XIV. törvénycikk végrehajtásáról, illetve a 63.000/19827. V.K.M. sz. rendelet a nőknek a tudományegyetemekre, a műegyetemre és az egyetemi közgazdaságtudományi karra való felvételének szabályozásáról. Az előbbi alapján, Klebeisberg Kuno kultuszminiszter tudatos, középosztályt erősítő politikája szellemében az 1927/28. tanévtől a közszolgálati alkalmazottak gyermekei a középiskola felső osztályaiban évi 400, egyetemi tanulmányaik során pedig 800 pengős ösztöndíjban részesülhettek, jelentős előnyhöz jutva ezáltal másokkal szemben - s nyilván köny- nyebben kerülve be a felsőoktatási intézményekbe is. A hölgyek felvételét szabályzó rendelet pedig tételesen megállapította, hogy hová is vehetik föl őket „a megállapított létszám keretén belül” és hová nem. Utóbbiak körébe tartoztak, értelemszerűen, a katolikus hittudományi, s már kevésbé logikusan és indokolhatóan a jogtudományi karok. A Műegyetemen a mérnöki, a gépészmérnöki és a vegyészmérnöki osztályokra rendes hallgatóként nem járhattak hölgyek, de egyes előadások hallgatására a karok, illetve a szaktanárok hozzájárulása esetén engedélyt kaphattak. Az építészeti osztályon - ha a férfiak nem töltötték föl a felvehető hallgatói létszámot - öt százalékos arányban lehettek jelen, a közgazdasági osztályon viszont, legalábbis elvileg, minden korlátozás nélkül. A közgazdasági karra a mezőgazdasági és a kereskedelmi szakosztályokra minden korlátozás nélkül, az egyetemes közgazdasági és közigazgatási, illetve a külügyi szakosztályokra viszont egyáltalán nem vehették föl őket; a kereskedelmi szakosztályon belüli kereskedelmi iskolai tanárképzőre: „az ott megállapított korlátozás mellett” iratkozhattak be.5

Klebelsberg a hölgyek felsőfokú tanulmányainak kiterjesztésére törekedett. Ezt tükrözte az 1926-os törvényben a leányközépiskolai érettségi5 Magyarországi rendeletek gyűjteménye 1919-1939. XVIII. köt. Vallás- és közoktatás- ügyi rendeletek (Kiadja: a m. kir. belügyminiszter) (Budapest, 1942, Athenaeum) 199- 206. és 207. p.

16