Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Varga Júlia: A felvételi rendszer változásai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1945-1963 között
tott, a Rákosi-korszakhoz kötődő szakérettségis tanfolyam. Az előbb egy-, majd kétéves bentlakásos tanfolyam a középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára tette lehetővé, hogy két középiskolai tantárgyból érettségi vizsgát tegyenek, majd az ezeknek megfelelő főiskolai vagy egyetemi szakon folytassák tovább tanulmányaikat. A tanfolyamon nem a gimnázium által közvetített műveltség körét oktatták, hanem mindössze két tantárgyét, mégis mindkét érettségi vizsga jogosított a felsőfokú tanulmányokra, igaz a szakérettségi esetében csak a két tárgy tartalmához közel álló felsőoktatási intézményben. A szakérettségi rendszere megtörte a hagyományos, a fokozatok egymásra épülésén alapuló képzési rendet.288 289Az ELTE-n elsősorban a bölcsészeti karra és az Orosz Intézet, későbbi Lenin Intézet káderképző szakjaira vettek fel szakOOQ érettségeivel rendelkező fiatalokat. A szakérettségis tanfolyamokra erőszakosan toboroztak, az így felvett fiatalok számának jelentős növelése az egyetemi oktatás színvonalának csökkenését okozta. A kétfajta érettségi mögött meghúzódó kétféle kultúra, a felsőoktatásba kerülés kétféle módja, a különbségek tudatosulása mély nyomot hagyott a hallgatókban, sokakban gátlások épültek ki, negyedük kimaradt.290 Az 1949/50-es tanévben a felvételeknél bevezették a hallgatók származás szerinti kategorizálását, és a párthatározatok évről-évre előírták a felveendő munkás-paraszt hallgatók arányát. A származás szerinti kategorizálás alapján a hallgatókat szüleik (elsősorban édesapjuk) 1938-as foglalkozása, társadalmi helyzete után sorolták be a munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi, alkalmazott, egyéb, és X kategóriába, ez utóbbiba kerültek a régi rendszerben az uralkodó osztályhoz tartozó, ún. osztályidegen hallgatók. (Meglehetősen heterogén kategória volt az X kategória, hiszen a több ezer holdas arisztokrata család vagy egy volt bankigazgató sarján kívül ide kerülhetett a harmincholdas „kulák”, a két alkalmazottat foglalkoztató ügyvég és az egykori csendőr gyermeke is.) Az intézkedés kettős célt szolgált. Egyrészt a munkás- és parasztszármazású diákok pozitív diszkriminációjával a pártvezetés „történelmi igazságtételt” kívánt szolgáltatni: Magyarországon ugyanis a két világháború között mind a munkásság, mind a kisbirtokos és földnélküli parasztság gyermekeinek csekély esélyük volt felsőfokú tanulmányokat folytatni, mindössze 3,5%-uk tanulhatott tovább. 288 Sáska Géza: A társadalmi egyenlőség megteremtésének kísérlete az ötvenes évek felsőoktatásában. In.: Educatio 2006/3. 601.p. 289 Az ELTE története 2003. 336. p. 290 Sáska Géza A társadalmi egyenlőség megteremtésének kísérlete. 601. p. 166
