Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)
ta lett az intézmény új otthona, amelyben a vizsgák és nyilvános előadások megtartására alkalmas színházterem mellett két, jól felszerelt gyakorló színpad, vívó-és táncterem és az elméleti oktatást szolgáló tantermek álltak a növendékek és tanárok rendelkezésére.228 229 A korábbinál jóval több nyilvános fellépést, a gyakorlati képzés elmélyítését lehetővé tevő helyszín megszerzése Váradi Antal igazgató érdeme volt, aki Paulay Ede nevelési elveivel egyetértve lehetővé tette a növendékek számára, hogy a hetente tartott, akár több alkalommal is megismételt előadásokon bontakoztathassák ki tehetségüket, szerezhessenek színpadi tapasztalatokat. Váradi halála után, 1907-től Somló Sándor, a Nemzeti Színház volt igazgatója lett az iskola új vezetője. Működése alatt a már elavultnak számító, szónokias stílus képviselői helyett a „modem” színművészeti elképzeléseket valló tanárok kerültek az intézménybe. A személyi változások a tananyag kisebb mértékű korszerűsítését eredményezték. A szervezeti keretek és a képzés tartalma szempontjából is jelentős változásokat jelentett volna a Tanácsköztársaság idején kiadott, a színészképzés átalakításáról határozó rendelet elképzeléseinek megvalósulása. A rendelkezés alapján 1919. szeptember 1-től a magániskolák és a Színiakadémia egyesítésével létrejött Színművészeti Főiskola kezdte volna meg működését. A drámai és zenés műfajokra egyaránt kiterjedő képzés időtartama négy esztendőben került meghatározásra. A tervek szerint az első két év az általános technikai és elméleti tudás elsajátítására szolgálna, míg az igazán tehetséges, kiválasztott növendékek a mesteriskola keretei között készülhetnek a magas színvonalú művészi feladatok megvalósítására. A hét tagból álló Színésznevelési Direktórium kidolgozta a tantárgyak részletes programját és az új tanári kar névsorát is összeállította, de a Tanácsköztársaság bukása miatt a korábbi rendszer átalakítására ekkor ion nem került sor. Az 1919-ben kidolgozott elképzelések megvalósulására ugyan még három évtizedet kellett várnia az intézménynek, de a két világháború között továbbra is akadémiaként működő iskola tanulmányi rendjét jelentősen átalakították a húszas-harmincas években bevezetett reformok. Az új pedagógia módszerek alkalmazása, a tananyag modernizálása két kiemelkedő művész nevéhez kapcsolható. Hevesi Sándor, a korszak egyik legjelentősebb rendezője, tíz éven át a Nemzeti Színház igazgatója az első perctől figyelemmel kísérte az akadémián folyó munkát. 1927-32 között tanárként is részt vett az új színészgeneráció képzésben, 1928-ban pedig az ő kezdeményezésére alakult meg az oktatási reformok kidolgozására vállal228 Csillag: 29. p. 229 Csillag: 35-36 p. 138
